A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

viszonylag gyorsan érzékelhető lesz. Ezek a területrészek a legérzékenyebbek a csapadékszegény időszakra, a víz hamar természetes úton leürül, és a kutakban a szivattyúkat lejjebb kell helyezni (ha lehet). A fokarszt vízgyűjtőjének centrális (mélyebb) részein a karsztvíz mennyiségének nagyobb része odaáramló víz, kisebb része ered a helyi beszivárgásból. Ha nincs konkrét szennyező a helyszínen, akkor az áramlási útvonalról hozott átlag vízminőséget kapjuk, ami olyan amilyen. Ezeken a területeken a vízszint ingadozás már jóval kisebb mértékű 2-3 méter, de ahhoz persze elég hogy a galériás megcsapolásokat lehetetlenné tegye. Fenti tényezők alapján világos hogy a „település feletti" vízbázisok bírnak a legkedvezőbb vízminőséggel, - ilyenek a Veszprém Sédvölgyi vízbázisok, s Várpalotán a Bánta-pusztai vízbázis, melyeknél a vízgyűjtő nagyiészt erdő és kopár mező. A helyi hatás szemléltetésére megfelelő példa a hajmáskéri vízbázis esete, ahol regionálisan egy jó átlagvízminöséggel lehetne számolni a részben nyílt tükrü, részben miocén üledékekkel fedett, beépítetlen karsztterületen, de a közeli Séd patak kedvezőtlen vízminőségének a hatása, - melyet a rosszul kivitelezett kútszerkezet is befolyásol - jelentősen lerontja a vízminőséget. A fedetlen karszt területein tehát rendkívül fontos a vízbázis telepítési helyének a körültekintő kiválasztása a távlati kedvező vízminőség biztosítása érdekében. Ha potenciális szennyezőforrás ismert a közelben de a földtani viszonyok egyértelműen indokolják a telepítést, a kútkiképzés során maximálisan törekedni kell a felszínközeli rétegek kizárására, elszigetelésére, illetve a minél mélyebb szűrőzési szakasz kialakítására. A fokarsztra jellemző még - a víztároló dolomit struktúrájánál fogva - hogy a beszivárgó csapadék nem jut le a dolomit mélyebb szintjeire, hanem zöme a felszínközeli 50-80 m vastag összletben áramlik az erózióbázis felé. A mélyebb rétegekben a vízmozgás lassúbb a vízcsere hosszadalmas. Megfigyeltük hogy a már emlegetett Gyulafirátóti Vfzbázis felszínközeli szűrőzésű kútjainak nitráttartalma magasabb, mint a 250 m mély illetve a 100 m körüli mélységben szürőzött kutaké. A felszínközeiben nitrátban feldúsult karsztvíz csak a változó vastagságú miocén fedőképződmények terelő és így keverő hatására hígul, így a Gyulafirátót keleti határában létesített mélyfúrású kút mely kb. 100 m vastag fedő alatt lett beszűrőzve, már szintén alacsony nitráttartalmú. A fokarszt vízbázisai esetében a karsztvíz szintje a felszínhez közel helyezkedik el. Ettől eltérő a Zirc város vízellátására 1972 évben kivitelezett l.sz. és 1987 évben kivitelezett 2.sz. mélyfúrású kút, melyek a kréta fedökarsztot átfúrva a 200 m mélységben jelentkező triász fokarsztvizet csapolják meg. A karsztvíztároló kőzet itt a felső triász dachsteini mészkő. A vízműkutak által megcsapolt karsztvíz a nagy mélység ellenére nyitott jellegű karszt, s így a kutak és tágabb környezetük nyitott karsztos kibúvásai beszivárgási területet képeznek. Ez be is igazolódik az esetenként kimutatott magasabb baktériumszám kapcsán. 521