A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

diszkrimináns időszakban fordul elő. A diszkrimináns időszak megválasztásával az adott eseményre vonatkozó stabilitás (rendezettség) kritériuma befolyásolható: szigorítható vagy enyhíthető. Minél rövidebb a diszkrimináns időszak, annál szigorúbban fogalmazzuk meg a rendezettség követelményét és viszont. Amennyiben valamely havi esemény diszkrimináns időszakául az évet jelöljük ki, úgy a havi esemény bármely hónapban előfordulása rendezett állapotot jelent, nincs rendezetlen állapot és a stabilitás teljes. A Zagyva jásztelki szelvényének havi lefolyás adatsorát felhasználva vizsgáltuk, hogyan változik a legnagyobb havi lefolyás - a MAXI entrópiája a diszkrimináns időszak 1 és 12 hónap között terjedelemben való változtatása esetén (2. ábra). Jól látható, hogy a legnagyobb havi lefolyás egyetlen adott hónapban való előfordulásának stabilitását mérő entrópia 2 körüli értéke 0-ra csökken abban az esetben, ha a MAXI előfordulását valamennyi hónapban megengedhetőnek tekintjük. Az entrópia függ a számításul alapul vett észlelési időszak hosszától, azaz az évek számától, valamint függ a vizsgálatba bevont éveknek az abszolút időn belül elfoglalt helyétől is. Ezt a megállapítást alátámasztja a következő vizsgálat. A Zagyva jásztelki szelvényének 1901-1988 közötti észlelési sorából különböző évkezdésü és hosszúságú időszakokat választottunk ki, majd a kiválasztott időszakhoz tartozó havi lefolyás adatsorára végeztük el - csupán MAX l-re szorltkozóan - az entrópia számítást. A kiválasztott időszakok hosszát 10, 20, 30, 50 és 70 évben választottuk meg, miközben az időszak kezdő évét folyamatos eltolással 5 évenként növeltük. így például az 50 éves időszakokat az 1901-1950, 1906-1955, 1911-1960,... 1931-1986 évek között választottuk ki. Tapasztalható volt, hogy az adott hosszúságú időszakhoz tartózó entrópia értéke erősen változik az időszeletektől függően egy minimális és egy maximális érték között (3.ábra). Az entrópia változásának a szélső értékek által kijelölt tartománya függ az időszak hosszától: az időszak hosszának növekedésével csökken legalábbis a 30 és azt meghaladó időszak-hossz esetén. Az elvégzett példából levonhatjuk az általánosítást: a stabilitást mérő entrópia idősor-variáns, hasonlóan a hidrológiai idősorok számos statisztikai paraméteréhez, mint a leggyakrabban számított várható értékhez és szóráshoz. Az entrópia idősor-varianciája óvatosságra int az eltérő hosszúságú és időbeli elhelyezkedésű idősorok stabilitási vizsgálatában. 3. EREDMÉNYEK 3.1. A VÍZJÁRÁS STABILITÁS TERÜLETI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI 509