A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

éri el. A legkisebb havi lefolyás kivételesen egy hónappal későbbre tolódhat, mint a Sajón és a Bodrogon, vagy szeptembernél egy hónappal korábban, már augusztusban jelentkezhet, mint a Berettyón. A Duna különleges helyzetben van minden más vízfolyásunkkal szemben: a folyó több ezer méter magasságig felnyúló hegyvidéki részén az olvadás hosszantartó elhúzódása folyamatos táplálást biztosit a folyó számára. Az olvadásból eredő táplálás többnyire találkozik a júniusi esőzésekkel és ezért a Duna esetében a legnagyobb havi lefolyás értéke júniusban, sőt júliusban jelentkezik, ugyanakkor a legkisebb havi lefolyás ideje novemberre tolódik. Számottevő eltérés mutatkozik az egyes vízfolyásokon a havi lefolyás kiegyenlítettségének tekintetében. A legbővebb vizű hónap lefolyása és az átlagos havi lefolyás aránya a Zagyva vízgyűjtőjében 2,6, a Tiszán Szolnoknál 1,94, de Szegednél csak 1,82, a Dunán mindössze 1,3. A havi lefolyás kiegyenlítettségének mértéke szorosan összefügg egyfelől a vízgyűjtő terület kiterjedésével és annak növekedésével általában növekszik, másfelől a vízgyűjtő terület térszíni adottságaival. A vastag kavicstakaróval vagy durvaszemű homokkal fedett vízgyűjtőkben a tavaszi olvadáskor keletkező hólé és a csapadék a felszín alá szivárog, ami csökkenti ebben az időszakban a felszíni lefolyást. Ugyanakkor a felszín alá jutott víz lassabb mozgással a tavaszi-nyári, sőt őszi hónapokban szivárog ki a mederbe és növeli ekkor a vízfolyások vízszállítását. Hasonló tározóhatás mutatkozik a karsztokkal fedett vízgyűjtőkben is. A kevésbé vízáteresztő és víztartó kőzetekkel fedett vízgyűjtőinkben a tavaszi lefolyás nagy része felszínen lefolyik a mederbe, itt kisebb vagy szinte teljesen hiányzik a felszín alatti tározóterek kiegyenlítő hatása. A vfzgyüjtő eltérő térszíni adottságainak a havi lefolyás megoszlására gyakorolt hatását 4 vízfolyás példáján az 1. ábra mutatja be. 2. A VIZSGÁLAT MÓDSZERE A lefolyás havi megoszlása az egyes években a sokévi átlagoshoz képest eltérően alakul. Adott évben a legnagyobb havi lefolyás az átlagot jellemző március-április hónapokhoz képest mind korábban, mind későbben egyaránt jelentkezhet, s előfordulhat az is, hogy a legnagyobb havi lefolyás adott évben olyan hónapban fordul elő, amelyben sokévi átlagban éppen a legkisebb havi lefolyás előfordulása jellemző. A legkisebb havi lefolyás előfordulási ideje is eltérően alakulhat az egyes években a sokévi átlaghoz képest, jóllehet ebben az esetben a változatosság kevésbé szembetűnő, mint a legnagyobb havi lefolyás esetében. Adott évek havi lefolyás megoszlásainak a sokévi átlagostól való eltéréseivel a hidrológiai rezsim stabilitása jellemezhető. A stabilitás számszerű mérésére a FRIEND507