A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

terasz kavics, kék homok és az alföldi lösz, a legfinomabb szemcséjű ártéri üledék a medencebelső jellemző vörös anyag.[2.] A pleisztocén víztartók szemcseösszetétele, vastagsága, területi elterjedése rendkívül változatos. Az 1960-as évektől fúrt kutak karotázs szelvénnyel is korrelált rétegsorai viszonylag megbízható területi jellemzésre nyújtanak lehetőséget. A pleisztocén üledékösszletet döntően folyóvízi üledékképződés jellemzi, de a reliefenergia csökkenése, a középső, vagy alsó szakasz jellegűvé vált folyók lefűződött ágai tavi jellegű üledékeket is produkáltak. Ezek azonban még a pélites üledékek túlsúlyával jellemezhető területeken sem hoztak létre összefüggő, nagy területi kiterjedésű, nagy vastagságú, földtani értelemben vízzáró képződményeket, melyek a pleisztocén víztartók hidrodinamikai kapcsolatát egyértelműen megszakítanák. A pélites képződmények aleuritos, iszapos, agyagos, ártéri kifejlődésűek, a vízvezető homokrétegekkel ujjasan összefogazódva, a durvább mederüledékek kapcsolatát csak rövidebb távolságon belül megszakítva rakódtak le. így csak kisebb kiterjedésű, különálló, önálló víztestként jellemezhető víztartók kialakulását eredményezhették, az egész pleisztocén összlet egységes hidrodinamikai rendszerének kialakulását nem zavarják.[2.] Ezen körülmények miatt a pleisztocén összlet kiemelkedően a legfontosabb képződmény a térség ivóvízellátása szempontjából. Ezen belül a vízföldtani adottságok tekintetében a hordalékkúp K-i határmenti összlet vastagsága ~ 350-400 m, ahol a porózus rétegek aránya 40-60 %os.[8.] A terület holocén képződményei (öntésagyag, szikes iszap, folyóvízi iszap, agyagos lösz, homokliszt, folyóvízi kőzetlisztes homok, folyóvízi homok, kavics, tőzeg) a talajvíztartó felső részét, vagy fedőjét alkotják. Gyakorlati jelentőségüket a talajvíz utánpótlási - és nyomásviszonyainak meghatározása adja. Az agyagos-iszapos ártéri üledékek és a lefolyástalan területek tőzeges képződményei alatt a talajvíz az Alföld területének jelentős részén nyomás alatt áll, a fúrásokban néhány dm-t, gyakorta 1-3 m-t is emelkedik. A nyári, száraz időszak nagymértékű párolgása miatt a rossz vízvezetőképességü felszín megrepedezik, a párolgás a felszínről és -a repedések mélységéig- a felszín alól igen erős, a felszín így nagy területeken elszikesedik, a talajvízszint lecsökken. A homokos, jó vízvezető, parti, vagy mederüledékek alatt a talajvíz nyílttükrű, kis sótartalmú, többnyire mezőgazdasági öntözésre és háztartási hasznosításra alkalmas. Ilyen talajvizet találunk Elek D-DK-i részén és annak folytatásában a külterületen. A belterületi talajvizek magas nitráttartalmúak, erősen szennyezettek. 457