A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

Ezért azokban az esetekben, amikor a tényállás tisztázása a szolgáltató jogszabályban meghatározott olyan jogán és egyben kötelezettségén alapul, amelyet a bebocsátó köteles tűrni, a jogszabályban rögzíteni kell azt, hogy a szolgáltató, jóllehet nem közigazgatási, hanem gazdálkodó szervezet, de ennek ellenére lényegében hatósági ellenőrzést végez. Miután az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3.§. /3/ bekezdése szerint a hatósági ellenőrzés is államigazgatási ügy, az Áe. 3. §. 121 bekezdésére figyelemmel a Korm. Rendelet az ilyen ügyben történő eljárásra, azaz az ellenőrzés lefolytatására a szolgáltatót is feljogosíthatja. Mindennek az a joghatása, hogy a szolgáltatót a csatornabírság megállapítására irányuló eljárásban és a hozott határozatot tekintve az ügyfél jogállása (Áe. 3.§. /4/ bek.) nyilvánvalóan nem illeti meg, hiszen mint hatóság végezte a tényállás alapvető elemeinek tisztázását, azoknak a jogilag releváns tényeknek a feltárását, amelyek a bírságot az elkövetkező időszakban megalapozzák. Mindemellett jelezni kell azt is, hogy olyan esetekben, illetve olyan időszakokban, ahol a káros szennyezés megállapításának alapját kizárólag a bebocsátó önkontrollja jelenti, a szolgáltató ügyfélképessége sem zárható ki, hiszen a fogyasztóval a hatósági ellenőrzést tekintve ilyen esetben mellérendeltségi jogviszonyban áll. Az említett önkontroll rendszerhez kapcsolódva a jogszabálynak tartalmaznia kell az idevágó kötelezettségek elmulasztásának külön szankcióját is, miután az önkontroll rendszer működtetésének hiányában azok a tények sem állapíthatók meg, amelyek a felelősséget adott esetben megalapozhatják. 663