A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)
átlagában a lokálisnak tűnő sok kis szennyezés hatása regionális léptékben sem hanyagolható el. A karsztos területek korábban leirt sajátosságai miatt a karsztvfzkincs védelme csak a Bakony egészére kiterjedő egységes hidrogeológiai védőidom és védőterület kialakításával oldható meg. így az egyes vízbázisok hidrogeológiai védőterületének meghatározása során csupán az a kérdés, hogy a Bakony egészére kiterjedő védelemből az adott vízbázisra mely területrész jut. Ennek hiányában a megye - és hosszútávon az ország - ivóvízellátási érdekei súlyosan sérülhetnek. A korábban leírtak szerint a pozitív vízmérleg és jó minőség miatt az egész karsztterületet távlati vízbázisként kellene védeni a 123/1997 (VII.18) Korm. rendeletnek megfelelően. Ugyancsak az egységes védelem szükségességét támasztja alá a hivatkozott rendelet 3.5. pontja, miszerint ha a teljes felszín alatti utánpótlódási terület nagyobb a „B" védőzónánál, a „C" védőzóna kijelölhető, ha azt a vízbázis védelme indokolttá teszi. A karszt speciális tulajdonságai miatt a „C" zóna kijelölését minden esetben indokoltnak kell tekintenünk. A sok esetben jelentős felszíni lefolyás miatt nem szabad megfelejtkezni a csatlakozó felszíni részvlzgyüjtők védelméről sem. Ezen területrészek nem tartoznak ugyan a felszínalatti vízgyűjtőhöz, azonban innen felszíni lefolyással akár néhány óra alatt, sok esetben a külső egészségügyi védőterületre, vagy a hidrogeológiai védőterület „A" zónájába juthat egy távoli szennyezés. A karszt védelmének általános kérdése, hogy mindig maradnak olyan tevékenységek, amelyek gondos odafigyelés ellenére is jelentős veszélyforrást képeznek. Ezen tevékenységek esetében nem szabad megengedni, hogy az igény oldal határozza meg a tevékenység helyszínét, hanem tudatosan ki kell választani olyan helyszíneket, amelyeknél rossz vlzvezetöképességü kőzetek miatt a karsztban csak lokális kapcsolatok valószínűek, így jelentősen mérséklődik a szennyezési veszély. Ezeket a területeket minimum megyei szinten kell kezelni. A védőterületek megvalósítása kapcsán szólni kell az igen jelentős kárigények keletkezéséről. Ezek kezelése a szétaprózódott tulajdoni viszonyok következtében igen nehéz. Egy-egy védőterületen belül a nagyszámú tulajdonos miatt óriási procedúra az érintettek értesítése, a velük történő megegyezés. A kárszakértői vélemények elkészítése, az értesítések lebonyolítása, a kártalanítási igények rendezése úgy finanszírozási-, mint munkavégzési szempontból lehetetlen feladatok elé állítják a vízmű tulajdonos önkormányzatokat és a vízmüvek üzemeltetőjét. A többségi elv alapján a vízbázisok védelmére fennálló sürgető kényszer, és a vízbázisok védelmében lévő óriási közérdek miatt törvényben kellene rendezni a hidrogeológiai védőterületek elrendelését. Ennek során szükség lenne például a keletkező kár fogalmának törvényi szabályozására, az egyes korlátozások okozta károk tételes megállapítására. Akinek 561
