A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

3. A KARSZTVÍZTÁROLÓK VÉDELMÉNEK SAJÁTOSSÁGAI A karsztosodott térszín jelentős részeken fedetlen. Az É-i bakonyi ún. fenyőfői részen kb. 156 km

2, míg a D-i Bakonyban - Fehérvárcsurgó Veszprém - Nyirád vonalában - kb. 535 km

2 a felszíni karsztos kőzetek kiterjedése [5]. A jelentős kiterjedésű nyitott karsztterületek miatt a vízadó szennyeződés iránt erősen érzékeny. A karbonátos kőzettömeg repedéses, töréses rendszerében tározódó nagy mennyiségű karsztvíz utánpótlódása során (pl. hasadékrendszerek, víznyelők és völgyek, szurdokok által jelölt szerkezeti vonalak, tektonikai zónák mentén) egyrészt a víz szennyező anyagainak megkötődése - ellentétben a talaj- és rétegvíztartó porózus üledékekkel - gyakorlatilag elhanyagolható mértékű. Másrészt a karsztvíz védelmével kapcsolatban igen fontos kiemelni a szingularitások kérdését. A porózus kőzetek esetében a szemcseméret és a szemcsék közötti szabad tér között jól leírható statisztikai kapcsolat áll fenn, amely a vízmozgást és a kőzet szennyezés-visszatartó képességét jól jellemzi. Ugyanilyen kapcsolat a karsztos hasadékos kőzetek esetében nem állítható fel, illetve azt mondhatjuk, hogy a repedésrendszer méreteloszlása nagyságrenddel nagyobb amplitúdót mutat a porózus kőzetekéhez viszonyítva [4], A karsztos víztároló kitüntetett pontjainak, irányainak szivárgási egyenértékszáma akár nagyságrendileg nagyobb lehet a kőzettömegre regionálisan jellemző átlagos értéknél. A karsztban a szennyezés terjedésére jellemző elérési időt ezért csak a nagy kőzettömegre jellemző átlagos értékkel tudjuk megadni. A kőzet tulajdonságai miatt a számított elérési idők a mészkő karszt esetében kisebb, murvásodott dolomit karszt esetében valamivel nagyobb megbízhatóságúak. Bakonyi példa, hogy a nyirádi depresszió várható kiterjedését részletes kutatás alapján 10 km körülinek prognosztizálták. Ezzel szemben az aktív vízszintsüllyesztés beindítását követően elapadtak a Nyirádtól 40 km-re lévő, 55 e m

3/d hozamú Tapolcaföi források, valamint az 5 e m

3/d hozamú Attyamajori források. A vízszintsüllyesztés végén Tapolcafo térségében a karsztvízszint 70 m alatt volt. Az eltérést egy nem ismert vető hatása okozta. A szennyeződések tehát egy jó vízvezetőképességű repedésrendszereken keresztül a számítottnál akár nagyságrenddel gyorsabban is a vízbeszerző műhöz juthatnak. Ha belegondolunk abba, hogy a karsztba telepített vízbeszerző müveket - éppen jó vízhozamuk érdekében - nyitott repedésrendszer keresztezésekre telepítjük, láthatjuk, hogy a karszt szennyeződési veszélye a legnagyobb. Külön ki kell emelni a víznyelők környezetét, ahol szűrés nélkül jut le a víz, a beszivárgás folyamata pedig percekben mérhető. Az ilyen rendszerekbe beszivárgó víz továbbjutását még regionális mértékben is csak 553