A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

sokévi átlagban a különböző szintekben elképzelt talajvízfelszín beszivárgásából eredő táplálásának és beszivárgásának különbségét. A talajvízháztartási jelleggörbe megismeréséhez tehát e két összetevő mélységtől függő értékét kell meghatározni. A talajvízháztartási egyenlet két legfontosabb tagjának, a talajvízhez történő beszivárgásnak és a talajvízfelszínről történő párolgásnak a számítására az elmúlt évtizedek alatt számtalan képlet, azokon belül egymástól igen eltérő kitevők, együtthatók láttak napvilágok a különböző kísérleti területeken és elméletei hidrológiai kutatások során. Különböző területeken és időpontokban végzett nagyszámú vizsgálat azt mutatta, hogy a beszivárgás jelleggörbéje exponenciális összefüggéssel közelíthető. A görbe számszerű meghatározása rétegtani és meteorológiai adatoktól függően történhet. Elfogadva azt a kísérletek által is alátámasztott tényt, hogy mérsékelt égövi körülmények között, ha a talajvíz szintje 1 m-nél mélyebben van és a víztartó nem durva üledékes kőzet, akkor a talajvíz táplálásában alapvetően csak a téli félévi csapadék vesz részt, a nyári csapadék már nem szivárog le a talajvízig. Ezért a többévi téli félévi átlagos csapadékmennyiségből levonjuk a helyi felszíni lefolyás és a számított párolgás értékét. így megkapjuk a felszínen beszivárgó vízmennyiséget azaz a keresett kapcsolati görbe felszíni pontját. Ezt követően a felső rétegek összetételétele függvényében meghatározzuk a talaj első és második méterén visszatartott víz mennyiségét. (Ez utóbbi, a hasznos víz viszonylag kis ingadozása miatt nem függ lényegesen a talajfajtától, Igy tájékoztató értékekkel is végezhetők a számítások.) Ezek szerint az első méteren a beszivárgott vízből visszatartott vízmennyiség homokrétegek esetében 110 mm/év, homokos vályog esetében 122 mm/év, vályogtalaj esetében pedig 133 mm/év, agyagos vályog esetében 145 mm/év, agyag esetében 138 inm/év. A második méteren a beszivárgott vízből visszatartott vízmennyiség homokrétegek esetében 45 mm/év, homokos vályog esetében 43 mm/év, vályogtalaj esetében pedig 42 mm/év, agyagos vályog esetében 40 mm/év, agyag esetében 40 mm/év. A fenti értékekkel végezve a számításokat, meghatározhatjuk a felszín alatti 1 m, majd a 2 m mélyen lévő feltételezett talajvízhez lejutó éves átlagos csapadékmennyiséget. A Zj = 2 m feltételezésével, ha az ilyen módon számított értéket tekintjük B

0 értéknek akkor, a B / B o= e * * 0,4 •( m „- M ) ahol: B - a vizsgált M mélységben elhelyezkedő talajvíz szintjéhez leszivárgó csapadékmennyiség átlagos értéke B

0 - egy meghatározott m

0 mélységű talajvíz csapadékból történő táplálásának ismert értéke [2]. Egyenlettel végezhetjük a további számításokat, a nagyobb mélységben 535