A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

- a vízkészlettel való takarékosság. A visszasajtolásra kerülő hévíz minősége lehetőleg közel azonos legyen a fogadó rétegekben (tároló képződményekben) lévő víz minőségével. Kiemelt megkötés, hogy lebegőanyag tartalma nem haladhatja meg az 1 mg/l-t és bakteriológiai és biológiai szennyeződéseket nem tartalmazhat. Az élővízfolyásba történő elvezetés előtt mérlegelni kell az élővíz fizikai, kémiai és biológiai összetételét, a hévíz felhasználásának és kezelésének módját, a hűtés módszerét. A hasznosított hévíz hőfoka elsősorban az eredeti hévíz hőfokától és a hasznosító berendezés üzemeltetési feltételeitől függ. A csak elsődlegesen használt termálvíz jelentős hőtartalma következtében a felszíni vizekben az évezredes természeti rend (társulás-szerkezet, építő-lebontó folyamatok, oxigénháztartás) megbontásával okoz zavarokat. Az előírás szerint élővízfolyásba maximum 40 °C hőmérsékletű víz vezethető, amely érték felett a víz hűtése szükséges. Ezeket a vízgyűjtő rendszereket rendszerint felhasználták mezőgazdasági területek öntözésére, de a bevezetett termálvíz magas sótartalma miatt a talajok tönkrementek, elszikesedtek. Fokozza a veszélyt, hogy a termálvizeknek fenol tartalma is jelentős. Az élővíz biológiai egyensúlyának megtartása érdekében, az aerob biokémiai folyamatok lejátszódásához szükséges, hogy a vízben megfelelő mennyiségű oldott oxigén legyen. Ezért a hévizeket az élővízbe való elhelyezés előtt - a benne lévő oldott oxigén kisebb-nagyobb mérvű hiánya miatt - megfelelő mértékben oxigénnel kell dúsítani. Az új környezetvédelmi rendeletek mind szigorúbbak, és progresszíven emelkedő büntetésekkel kényszeríti az üzemeltetőket elfogadható megoldások kialakítására. (GEOTERMIKUS ENERGIAHASZNOSÍTÁS V., 1986) 5. IRODALOMJEGYZÉK 1. BALOGH J. (1981.): A geotermikus energia hasznosítása a mezőgazdaságban. Agroinform Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, Budapest 2. KSH (1989.): Hévíz, gyó^y- és ásványvíz hasznosítás. Budapest 3. PAPP SZ. - GAÁL I-NE - HÓDOS GY-NÉ (1957.): Ásvány- és gyógyvizeink csoportosítása. Hidrológiai Közlöny l.sz. 61-66 p., Budapest 4. TÖLG I. (1998.): Az angolna (Észrevételek). Természettudományi Közlöny 129. évf. 1. filzet 45 p., Budapest 5. VITUKI RT. - KBFI (1986.): Geotermikus energiahasznosítás I.-V. Tervezési segédlet, Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézet, Budapest 6. VITUKI RT. (1993.): Magyarország termálvízkészletei. Tájékoztató kiadvány-sorozat, szerkesztette: Liebe Pál és Ferenc Béla, KHVMOMFB-VITUKI közös kiadás, Budapest 436