A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)
másfelől a szabad hézagtérfogat a tényleges hézagtérfogattól eltérő, meghatározása a helyszíni fúrási munkák során vett zavartalan mintákból határozható meg. Ennek elmulasztása esetén tapasztalati eljárás igénybevételére van szükség. Síkvidékeken a talajvízszintek alakulását alapvetően két periódusra oszthatjuk: a készlet növekedésének és a készlet fogyásának/felhasználásának időszakára. Az előbbi jellemzően a téli félévre esik, az utóbbi pedig a nyári félév alatt következik be (a vegetációs periódus alatt általában ritkán adódik lehetőség a talaj vízkészlet gyarapodására). A téli félév talajvízszint-változása és az ezen időszak alatt lehullott csapadék között összefüggés határozható meg. Hosszúidejű adatsorokat feltételezve, az összetartozó értékpárok kiegyenlítő egyenese meghatározásával az átlagos viszonyokat jellemző állapotot definiálhatjuk. A kiegyenlítő egyenes közelében elhelyezkedő pontpárok azokat az éveket jellemzik, amikor a téli félév csapadékának havi eloszlása hasonló, mint a sokévi átlagos csapadékmegoszlás. A kiegyenlítő egyenes fölött helyezkednek el a pontok, ha a téli félévi csapadékmennyiség nagyobb hányada novemberben-decemberben hullott le. E csapadékmennyiségnek ugyanis csak kisebb hányada szivárgott le a talajvízszintig, nagyobb része a fedőréteg nedvességtartalmát növelte. A fedőrétegek átnedvesedését követően a koratavaszi hónapokban a beszivárgási kapacitás nagyobb. Ezért, ha a téli félévi csapadékmennyiség nagyobb hányada ekkor hullik, akkor a nagyobb talajvízállás következtében a pontok a kiegyenlítő egyenes alatt helyezkednek el. A kiegyenlítő egyenes és az ordinátatengely minden kút esetében más és más. A metszéspontbeli értékű csapadékmennyiség - a kiegyenlítő egyenes egyik paramétere - a talajvízkészlet növelésében nem vesz részt, mert az a domborzati viszonyok, a fedőréteg minőségétől, állapotától és szerkezetétől, és a talajvíz-tükör mélységétől fliggöen a felszínen lefolyik, elpárolog és a fedőréteg nedvességtartalmát növeli. A kiegyenlítő egyenes másik jellemző értéke az általa és az abszcissza által bezárt szög, amelynek tangense a vízszintingadozás tartományában elhelyezkedő rétegek szabad hézagtérfogatáról (n 0) tájékoztat, továbbá következtetések vonhatók le a kút környezetének vízháztartási viszonyaira vonatkozóan is. A Gerje-Perje vízgyűjtőjén létesített észlelőkutak (H - P) adatai felhasználásával számított_(n 0), és metszéspontértékeket az 5. a., a téli félév csapadékösszegének területi párolgással csökkentett értéke és a téli félévi talajvízszint-változás közötti összefüggéseket az 5. b. táblázat tartalmazza. 531
