A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

1. SZEKCIÓ: Terület- és településfejlesztés és a vízgazdálkodás kapcsolata - Bardóczyné Székely Emőke–Nováky Béla: Vizes élőhelyek létrehozásának lehetősége a Tisza mentén (nagykörűi példán bemutatva)

VIZES ÉLŐHELYEK LÉTREHOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A TISZA MENTÉN (NAGYKÖRŰI PÉLDÁN BEMUTATVA) BARDÓCZYNÉ SZÉKELY EMŐKE - NOVÁKY BÉLA Szent István Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék BEVEZETÉS Az ökológiai szemléletű gazdálkodás alapvető sajátossága, hogy alkalmazkodik a természet adta lehetőségekhez. Ebben a szellemben indultak el a törekvések, hogy a hajdani ártereken felújítsák az ártéri gazdálkodás alapelemeit, mind nagyobb számban alakítsanak ki vizes élőhelyeket. Ilyen kívánalom merült fel a Kőtelek, Nagykörű, Szolnok és Csataszög települések által közrefogott körűi medencében is. A vizes élőhelyek kialakításának gondolata találkozik azzal a követelménnyel, ami az Európai Unióhoz való csatlakozásunk feltételeként fogalmazódik meg: a müveit területek csökkenésével. A tanulmány a körűi medencében elgondolt tározós vizes élőhely kialakításának hidrológiai és műszaki feltételeit tárgyalja. 1. A KÖRŰI MEDENCE A körűi medence a szabályozások előtt a Tisza ártere volt. A szabályozások előtt a folyó vize áradások alkalmával a Tiszától a mai Dobai-főcsatorna nyomvonalán húzódó Nagy-fokon keresztül áramlott szét, a fok elzáró gátjának megnyitását követően, a laposokba és öntötte el az ottani térségeket. A víz be- és szétáramlása fokozatos volt: előbb feltöltötte a Lapos tározót, majd annak feltöltése után átáramlott a feljebb és magasabban fekvő Sulymos-tóba, nagyobb áradások idején további területekre is. Az elöntött területeket az ártéri gazdálkodás keretén belül hasznosították. Az áradás befejezését követően, apadás idején a kiáramlott vizek fokozatosan visszaszivárogtak a Tisza medrébe. A szabályozásokat követően az árvédelmi töltések megakadályozzák a tiszai áradások vizeinek szétáramlását. A helyben keletkezett vizek (belvizek) összeszedésére és elvezetésére a térség egykori kis vízfolyásai és vízerei nyomvonalainak felhasználásával mesterséges vízelvezető rendszert alakítottak ki, amelynek gerince a 19. sz. belvízcsatorna, ami Nagykörű térségből indul, áthalad az egykori Sulymos-tón és betorkollik a Dobaiföcsatornába. A Sulymos-tó helyén a belvízcsúcsok visszatartására 3