A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

2. SZEKCIÓ: Ivóvíz- és szennyvízminőség és tisztítástechnológia - Wittner Ilona–Farkas Ádám: Az ivóvíz minősége Hajdú-Bihar megyében: jelen és jövő

3.2. Vas és mangán Jelenleg 24 vízműnél üzemel vas- és/vagy mangántalanltó berendezés, melyek többsége vastalanítás szempontjából megfelelően működik. Az érvényben lévő szabvány alapján a vastartalom 8 vízmű vizében kifogásolható, melyek közül 3 esetben csak a vastartalom, 5 esetben mind a vas-, mind a mangántartalom meghaladja a határértéket. A rendelettervezet szerint 12 vízmű által szolgáltatott ivóvízben van a vastartalom 0,2 mg/L fölött, ezek közül 7 vízműnél a mangántartalom is határérték fölötti (vö. 2. ábra). A csak vastartalma alapján kifogásolható ivóvizet szolgáltató 5 vízmű közül egynél található szűrőberendezés, melynek működése azonban jelenleg nem megfelelő. A mangántartalom önmagában a szabvány szerint 9 vízmű esetében kifogásolható. A készülő kormányrendelet alapján viszont 14 vízmű vizében haladja meg a mangántartalom önmagában a 0,05 mg/L értéket (vö. 3. ábra), ezek közül 5 vízműnél üzemel szűrőberendezés, de a hatásfokuk nem kielégítő. Annál a 7 vízműnél, ahol mind a vas-, mind a mangántartalom kifogásolható, jelenleg nincs tisztítási technológia. A rendelettervezet elfogadása után 20 vízműnél válik szükségessé a vasés/vagy mangántalanítás megoldása. Az eddigi tapasztalatok alapján különösen a mangántartalom határérték alá csökkentése fog nehézséget okozni, mivel az a hagyományos technológiával nem, csak speciális szürőanyag alkalmazásával távolítható el. 3.3. Ammónium A hajdú-bihari ivóvizek többsége viszonylag magas ammóniatartalmú. Különösen a Hortobágy területén találhatók olyan mélyfúrású kutak, amelyben az ammónia koncentrációja a 4 mg/L értéket is meghaladja. Emiatt volt szükség 3 vízműnél törésponton túli klórozáson és aktív szenes szűrésen alapuló ammónaimentesftési technológiát kialakítani. Az ammónia jelenléte elsősorban a hatékony fertőtlenítést gátolja, s egyúttal a vízben keletkező kellemetlen ízü-szagú vegyületek miatt lakossági panaszok előidézője. Ez utóbbi kifogások megszüntetése érdekében egy vízműnél klórdioxidos fertőtlenítés üzemel, melynek következtében a lakossági panaszok csökkentek, s a klóradagoláshoz képest a fertőtlenítés hatékonysága is javult. A hálózati víz ammóniatartalmát tekintve 13 olyan vízmű van, amelyik a rendelettervezetben szereplő 0,5 mg/L-nél magasabb ammóniakoncentrációjú vizet szolgáltat (vö. 4. ábra). Kedvezőtlenebb a kép, ha a vízmüvek kútjainak ammóniatartalmát tekintjük. Ennek alapján 40 vízműnél 0,5 mg/L fölötti, ezen belül 20 vízműnél 1,0 mg/L fölötti a hálózatra kimenő ponton, fertőtlenítés előtt az ammóniatartalom. Azt is meg kell jegyezni, hogy ezeknek a vizeknek a többsége magas (20°C fölötti) .318