A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

2. SZEKCIÓ: Ivóvíz- és szennyvízminőség és tisztítástechnológia - Winkler Viktória: Ivóvíz- és szennyvízminőség

A tömeges víztermelés megközelíti, egyes helyeken eléri a természetes lehetőségek korlátait. Minden kitermelt és felhasznált 100 1 vízből 80 1 szennyvízként kerül vissza a környezetbe, mégis a vízvezetékkel ellátott lakásoknak alig 45 % - a van bekötve szennyvízcsatornába, és az oda kerülő szennyvíz nagyobb hányada tisztítás nélkül kerül a befogadókba - súlyosan szennyezve azok vizét. Egységes csatornahálózattal a települések alig több mint 16,5 % - a rendelkezik, elsősorban a városok. A falvak nagyobb részében a lakásonként naponta képződő szennyvizet a talajvízbe juttatják, ami a községek alatt hátrányos talajvízszint emelkedést okoz. A társadalom sürgetően, követelően igényelte a vezetékes vízellátást, oly erővel, hogy az egyértelmű szakmai, gazdasági, egészségügyi, környezetvédelmi kívánalmak ellenére a csatornahálózat és a szennyvíztisztítás fejlesztése messze lemaradt a vízellátástól. A vízellátás szintje és a szennyvíz összegyűjtési és szennyvíztisztítási igény kielégítése közötti eltérés, az ún. szennyvízolló felszámolása ma már lényegesen nagyobb terheket ró a társadalomra, mint amit együttes (párhuzamos) fejlesztés esetén okozott volna. A szennyvíztisztítás, csatornázás egyre kényszerítőbb igénnyé vált. A felszín alatt kismélységben lévő talajvíz évtizedek alatt elszennyeződött, folyóink vize ihatatlan, sokszor fürdésre is alkalmatlan. Tavainkat az eutrofizáció, az algásodás veszélye fenyegeti. Amikor 150 évvel ezelőtt megépült az első Duna - parti víztermelő létesítmény, amely kavicson átszűrt Duna - vizet termelt, akkor ez a víz világviszonylatban is kiváló és egészséges víznek számított. Ma a Duna partján telepített kutak naponta több mint 1 millió m

3 vizet termelnek és akár a Dunából, akár a háttérből származik a kavicsból kitermelt víz, ma már korántsem olyan tiszta, mint egykoron. Évtizedeken keresztül abban a boldog tudatban éltünk, hogy a vezetékes víz egészségügyileg jó minőségű, vagy talán kifogástalan, egészségügyi hátrányok nélkül fogyasztható. Időközben a vegyipar tízezer számra hozta létre a szerves vegyületeket és a tudomány fejlődése lehetővé tette, hogy azokat elképesztő kis mennyiségben is azonosítani lehessen a vizekből. A ma még nem elégséges számú és rendkívül költséges vizsgálatok előrejelzése szerint fel kell készülni arra, hogy egy - két évtizeden belül - vagy még hamarabb - a csapvizek fogyasztását, ha nem is tiltjuk, de nem ajánljuk, mert a vegyipar fejlődésével vizekbe került ún. mikroszennyezők a kavicsszűrőkön keresztül is bejutnak, vagy bejuthatnak az ivóvízbe. Valószínűtlenül kis koncentrációkról van szó, de nem ismerjük, csak feltételezzük a hatásukat. Nincsenek évszázados tapasztalatok, az évtizedesek sem elégségesek, mert a mikroszennyezők nagyrészt a második világháborút követő, robbanásszerű vegyipari fejlődés nyomán kerültek a vizekbe. Saj297.