A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

2. SZEKCIÓ: Ivóvíz- és szennyvízminőség és tisztítástechnológia - Pulai Judit–Egyed Julianna–dr. Kárpáti Árpád: Regionális szennyíztisztító rendszerek működése – hatékonysága

már önmagában is elégséges a KOI megkívánt csökkentéséhez, sőt elvileg a nyári időszakban mindkét, de különösen az écsi üzemnél nitrifikációt is biztosíthatna, ha az első lépcső levegőztetőjében az oxigénkoncentrációt annak megfelelő értéken tartják. Ezzel szemben egyik tisztító első iszapköre sem nitrifikál, holott azokban a nitrifikációhoz szükséges szint feletti az oxigénkoncentráció. A nitrifikáció hiánya a messze alulterhelt szennyvízgyűjtő csatornában felszabaduló szulfid toxikus hatásának a következménye (Pulai J- Kárpáti Á. 1998). Elvileg mindegyik tisztító második lépcsőjében az ottani nagy iszapkor miatt tökéletes nitrifikációnak kellene lenni. Látható azonban, hogy míg az écsi üzemnél a csaknem 50 napos iszapkor a második lépcsőben csak igen rövid téli időszakban és kis mértékű határérték túllépést biztosít, a jánossomorjai telep második lépcsőjének mintegy 20 napos iszapkora nem elegendő télen a 6.5-7 Celsius fokra lehűlő vízben a nitrifikációhoz (3. ábra). Elképzelhető azonban az is, hogy a jánossomorjai telepen egyéb, eddig tisztázatlan üzemeltetési hiányosságok eredményezik a téli nitrifhitrifikáció téli leállását, valamint a nyáron is megfigyelhető niotrifikációs gondokat. A denitrifikáció a második lépcsőben a szerves tápanyag hiányában az év nagyobb részében hiányos A nitrátos víz első iszapkörre történő visszaforgatásának lehetőségét ugyanakkor az utóülepítők kapacitása határolja be (Pulai J- Kárpáti Á. 1998). A foszfor határértékét mindegyik tisztítónál vegyszeres kicsapatással igyekszenek biztosítani. Écs esetében hatásosan, Jánossomorjánál kisebb nagyobb zökkenőkkel, mint ahogy az 1. táblázat adataiból látható. 281.