A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

2. SZEKCIÓ: Ivóvíz- és szennyvízminőség és tisztítástechnológia - Maincz Tamás: Ivóvízminőség Tolna megyében

35,7 %-át (4,2 millió m

3 vizet) az első vízadó rétegből - talajvíz íII. talajvíz jellegű vízkészletből - nyerik, a fennmaradó részt pedig a mélyebben elhelyezkedő vízadó rétegekből. A talajvizek Tolna megye mindegyik tájegységén megtalálhatók. Átlagos mélységközük a megye nagy részén 0m-5m-30m. A megye keleti részén a Duna völgyében Bölcskétől Bogyiszlóig, ill. a Sárközben a talajvizek mélysége eléri a 40 m-t. Bő vízhozamuk miatt igen jelentősek ezek a Duna negyedkori árterületén - az ún. Duna kavicsteraszon megtalálható első vízadó rétegek. Ezt a nagy mennyiségű talajvizet a pleisztiocén kori Duna által szállított kavicsos homokréteg tárolja, és hosszú távon is bőséges vízutánpótlást jelent. Ez a nagy mennyiségű víz a környező települések megfelelő ivóvízbázisa lehet, amennyiben külső szennyeződés nem éri. Az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézete 1997-ben felmérte a megye talajvízre telepített ásott kútjait. A munka során mintegy 700 mintát elemeztek. Megállapítható, hogy az első vízadó rétegből vett minták 78 %-a kifogásolt a magas nitráttartalom miatt, azaz ivóvízként nem használható. Az esetek 34 %-ában a nitrát-koncentráció az 500 mg/l értéket is meghaladta, de néhány, sűrűn lakott mezőgazdasági területről származó mintánál 2000 mg/l (!) koncentrációt is mértek. (Az érvényes határérték 40 mg/l, e fölött már csecsemőkre veszélyt jelent a víz fogyasztása.) Az egyéb paramétereket is figyelembe véve a mintáknak mindössze 19 %-a volt ivóvízként megfelelő. A talajvizek között - fedőrétegük minősége és összetevőik miatt különlegesnek számítanak a Duna kavicsteraszán fellelhető talajvizek. Erre a vízadóra telepített vízmű üzemel az alábbi településeken: Gerjen, Fadd, Dombori, Tolna, Szekszárd, Őcsény, Decs. Az ebből a rétegből kitermelt vizek nitrátot nem tartalmaznak, de a humán eredetű egyéb - egészségre nem ártalmas szennyezés jelző komponensei - pl: klorid, szulfát ammónium , esetenként magas koncentrációt érnek el. Mivel ezen vizeknek az utánpótlódását leginkább a 20 - 50 év alatt leszivárgó csapadékvíz jelenti, ezért a kőzetekből kioldódó kálcium-magnézium sók következtében ezek a vizek általában igen kemények, sok esetben elérik, vagy meghaladják a 350 CaO mg/l értéket. Jellemző még az itt felszínre hozott vizek magas vas- és mangántartalma, ezért ezeket a vizeket általában kezelni (vas- és mangántalanítás) kell. Folyamatosan, nagy teljesítménnyel üzemelő kutaknál megszokott jelenség az ún. „okkeresedés", amikor a kitermelt víz vastartalma - a természetes szűrőréteg telítődése miatt - olyan mértékben megnő - eléri a 15 -20 mg/l értéket is! - hogy a víz tisztítása nehézkessé válik. Ezen a nagy kiterjedésű és bő vízhozamú, jelentős távlati vízbázisként is kijelölt vízbázison kívül a Geresdi-dombság vidékén (Mórágy, Kismórágy) és a Völgységben (Bonyhád Déli Vízmű) találhatók még talajvízre telepített termelő kutak. Ezeken a vidékeken a felszínre hozott víz tartalmaz nitrátot, 250.