A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

2. SZEKCIÓ: Ivóvíz- és szennyvízminőség és tisztítástechnológia - dr. Kárpáti Árpád–dr. Kiss Jenő–Balaskó László: Nitrogéneltávolítás növelése kis KOI/TKN arányú szennyvíz tisztításánál

A nagyobb recirkulációk elődenitrifikáló és hígító hatása a reaktorkaszkád kialakításnál fokozottan érvényesülhet A módosítással a levegőztetett reaktortérfogat változatlan, 390 m

3 maradt. Ezzel szemben a tisztítást végző mikroorganizmusok összes tömege csaknem másfélszeresére nőtt. Ha az anoxikus terekben teljes nitrát redukciót feltételezünk, a denitrifikáció százalékos hatásfoka: Tlden = (Rj + R

b / 1 + Ri + R

b) * 100 azaz 5/6 * 100 = 83 % kell legyen. Ez a hatásfok a recirkuláció mértékének növelésével tovább növelhető. A nitrát többi részének eltávolítását a levegőztetőben és utóülepítőben minden esetben kialakuló, valamilyen mértékű szimultán denitrifikációnak kell biztosítania. A kommunális tisztítás gyakorlatában az iszap recirkulációját a lehetséges minimális értékre (Rj= 0,5 - 1) választják, hogy ne terheljék túl hidraulikusan az utóülepítőt, ugyanakkor lényegesen nagyobb (R

b= 2-3) közvetlen belső recirkulációval (recirkuláció a levegőztető elfolyó vizéből az anoxikus reaktorba) biztosítják a nitrát nagyobb mértékű visszaforgatását. Az összes recirkulációt a kommunális szennyvíztisztítás gyakorlatában nem növelik 5 - fölé, mert azon túl már igen sok oxigént forgatnak vissza velük az anoxikus térbe, ami ott a denitrifikációs kapacitást jelentősen csökkenti. Viszonylagosan nagy ammónium-terhelésnél ez az arány valamelyest még növelhető, de ott is célszerű inkább az anoxikus reaktor kaszkádszerű kialakítása. Szükség volt a fenti módosításra az utóülepítő működésének biztonságosabbá tételéhez is. Az elődenitrifikáció kialakítása és a kaszkádszerű kiépítés a fonalas mikroorganizmusok elszaporodása, dominanciája ellen hat. Egyidejűleg megszüntette az utóülepítőben korábban bekövetkezett gázképződést és iszap átkeveredést. Ezek a hatások együtt eredményezték a tisztított elfolyó víz zavarosságának, lebegőanyag szennyezettségének, illetőleg az elfolyó víz KOI formájában mérhető szerves anyag szennyezettségének ugrásszerű csökkenését. Az iszap ülepedése és szűrőhatása annyira javult, hogy az utóülepítőből elfolyó víz KOI-je az átalakítás után két héttel már 40-50 mg/l értékre csökkent. Ezzel az üzem gyakorlatilag a hazai I kategória KOI határérték igényét is kielégíti. Másik igen fontos hatása is tapasztalható volt az elődenitrifikációnak. Korábban a levegőztető medencék felületén mindig erős habzás jelentkezett, amiért gyakran habtörésre, a felszín locsolására is szükség volt. Az intenzív habzás egyértelműen a fizikai kémiai tisztításon átjutott zsírok, fehérjék hatását mutatta. A habzás, illetőleg a levegőbuborékok felületén kialakult felületaktív molekulákból álló film az oxigénátadás hatékonyságát számottevően rontotta. Nagyobb zsírmennyiségek esetén ez komoly oxigénhiányt is eredményezett a levegőztető medencékben (Bertalan és társai, 1998). 210.