A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

1. SZEKCIÓ: Terület- és településfejlesztés és a vízgazdálkodás kapcsolata - Bardóczyné Székely Emőke–Nováky Béla: Vizes élőhelyek létrehozásának lehetősége a Tisza mentén (nagykörűi példán bemutatva)

ahol az íj index utal az i-dik év j-dik hónapjára. A vfzforgalmi egyenlet alapján elvégeztük a tározó viselkedés szimulációját az 1979-1998 évekre. A tározó induló vízszintjét 1000 mm értékben fogaduk el és túlfolyással nem számoltunk, azaz feltételeztük, hogy az 1000 mm szint felett érkező vízmennyiség is tározható. A szimulációs vizsgálatokban a Cy csapadékot nagykörűi és kőtelki állomások adatai alapján számoltuk, a potenciális párolgás Pjj havi értékeit a sokévi átlagos értéknek [1] a havi középhőmérséklet négyzetének arányában történő lebontásával, a Hy hozzáfolyást a vízgyűjtő területre analógiával előállított lefolyás idősornak a vízfelületre történő átszámításával. A szimulációs vizsgálatokkal előállított vízszintek alakulását az 1 .ábra mutatja be. A magára hagyott - azaz, amikor a vízforgalmat csupán a természetes víztáplálás és vlzkiadás vezérli - vizes élőhely vízszintje még telt állapotból indulva is jelentősen csökken: az adott időszakban 4-5 év múltán az eredeti állapothoz képest 60-80 cm-rel. A vízszint csökkenésével természetesen a vizes élőhely vízmélységei is jelentősen lecsökkennek, legnagyobb értékük is alig haladnák meg a 20-40 cm-t, ami a vizes élőhely élővilágát alapvetően fenyegetné. Hidrológiai-vízforgalmi vizsgálatainkból levonhatjuk tehát az alapvető következtetést: a helyi keletkezésű vízmennyiség a vizes élőhely fenntartására nem elegendő, mindenképpen és minden évben szükség van a külső víz pótlására. Ennek nagysága az éves vízmérlegek alapján sokévi átlagban évi 500 ezer m

3, az egyes években az adott év meteorológiai: csapadék és párolgási viszonyainak függvényében 300-700 ezer m

3 vízmennyiségre becsülhető. A vizes élőhely csak vízpótlással tartható fenn. A vízpótlás időbeli megoszlása akkor optimális, ha egyfelől csak akkor történik, amikor a természetes hozzáfolyás nem elegendő a természetes vízveszteségek pótlására, másfelől a vizes élőhely szintje sohasem csökken egy megadott szint alá. További követelmény, hogy a vizes élőhely szintje ne emelkedjen egy megadott vízszint fölé, amennyiben a hozzáfolyás következtében a megadott maximális vízszintet meghaladó vízszint alakulna ki a tározóba, úgy a többlet túlfolyásként távozik. A maximális vízszintet elsősorban a tározó műszaki kiépítettsége határozza meg, a minimális vízszintet az élővilág igénye. Mindezek figyelembevételével a maximális vízszintet 1050 mm, a minimális vízszintet 950 mm értékben vettük fel, azaz a vízszint nagyjából 100 mm (10 cm) ingadozását megengedhetőnek tekintjük. Az 1050 mm feletti hozzáfolyás túlfolyik, azt pedig, hogy a vízszint soha ne süllyedjen 950 mm alá, a vízpótlás biztosíthatja, amelynek értéke e feltételből indulva számítható. Ennek az optimálisnak tekinthető üzemeltetésnek a szimulációját a 2. ábra mutatja be. A szimulációnak megfelelően a vlzpótlásra május-október hónapokban 8