A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

5. CSATORNÁZÁS–SZENNYVÍZTISZTÍTÁS - Réti László–Csarnai Gábor–Horváth Anna: A biológiai foszforeltávolítás hatásfokának vizsgálata Békés város szennyvíztisztító telepének több éves üzemelési tapasztalatai alapján

eltávolítását. Amennyiben a fölösiszap elvétel valamilyen műszaki, vagy üzemeltetési problémák miatt nem megfelelő mértékben kerül elvételre, akkor a biológiai foszforeltávolítás gyakorlatilag nem működik. Ebben az esetben a szennyvíziszapban lévő foszfor többsége már az utóülepítő alján kialakuló rothadási folyamatok következtében a sejtekből foszfát formában a vízfázisba leadódik, „visszaoldódik" és így a tisztított szennyvíz foszfortartalma jóval magasabb lehet, mint a szennyvíztisztító telepre befolyó nyers szennyvízé. Az anaerob-aerob rendszerekből kikerülő fölösiszap a fentiekből következően - a hagyományos eleveniszapos szennyvíztisztítási eljárások fölösiszapjához viszonyítottan — foszforban meglehetősen gazdag, és ezért - amennyiben más kizáró tényezők nincsenek - kiválóan alkalmas lehet mezőgazdasági hasznosításra. 4. BIOLÓGIAI FOSZFORELTÁVOLÍTÁS HATÉKONYSÁGÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A biológiai foszforeltávolítást befolyásoló tényezők egy részére már a 3.1. alcím alatt hivatkozás történt. Az ott leírtakat megismételve alapvető fontosságú az, hogy a biológiai foszforeltávolítás érdekében kialakításra kerülő anaerob tér(terek) oldott oxigén tartalma 0-0,1 mg/l, nitrát tartalma szintén közel 0 mg/l értékű legyen. Ezen feltételek hiányában az anaerob térben egyszerűen nem alakulnak anaerob, feltételek, és az ott lévő baktériumok rendszerint, vagy az aerob, vagy az anoxikus térben jellemző baktériumokhoz, biomasszához hasonlóak lesznek. Az anaerob tér megfelelő biokémiai, biokinetikai folyamataihoz - mivel ezek sebessége a biológiai rendszerek adott hőmérsékletén gyakorlatilag meghatározott - egy meghatározott reakcióidőre van szükség. Ez a reakcióidő - „tartózkodási idő" az adott medencében(medencékben) - leginkább az iszaprecirkuláció nagyságával befolyásolható. Különösen fontos a recirkulációk kialakítása és szerepe a biológiai tápanyageltávolítást biztosító rendszerekben. Ennek az az oka, hogy egy nem megfelelően méretezett, nem kellően leterhelt, üzemeltetési szempontból nem jól beállított szennyvíztisztító telep aerob, illetve utóülepítő medencéjéből az iszaprecirkuláció segítségével, mind az oldott oxigén, mind a nitrát visszavihető a telep anaerob medencéjébe(medencéibe). Ennek közvetlen lehetősége gyakorlatilag a BARDENPHO és a PHOREDOX szennyvíztisztítási eljárásnál közvetlenül adott. Más megfogalmazással ezek a technológiák igen érzékenyek a rendszer túllevegőztetésére és a denitrifikáció megfelelő hatékonysággal való működésére. Az^UCT eljárás az utóülepítő eleveniszapját az anoxikus medence elé, ill. elejébe juttatja, majd onnan az iszap - egy bizonyos denitrifikálást, illetve oldott oxigén csökkenést követően 962