A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

5. CSATORNÁZÁS–SZENNYVÍZTISZTÍTÁS - Réti László–Csarnai Gábor–Horváth Anna: A biológiai foszforeltávolítás hatásfokának vizsgálata Békés város szennyvíztisztító telepének több éves üzemelési tapasztalatai alapján

A tisztítástechnológiából, valamint a Békés városi szennyvíztisztító telepen tapasztalt megvalósítási formából adódóan lehetőség mutatkozik, mind a beruházási, mind az üzemeltetési költségek csökkentésére is. 2. A FOSZFORELTÁVOLÍTÁS KÖRNYEZETVÉDELMI JELENTŐSÉGE A szervesanyagok bomlása során, valamint más szennyezések (elsősorban a még ma is helyenként meglévő foszfáttartalmú mosószerek) hatására a nyers szennyvízbe kerülő foszfor tisztítás nélkül, vagy elégtelen tisztítás következtében az érzékeny élővízi befogadóban az eutrofizációt segíti elő. Különösen fontos megemlíteni, hogy az eutrofizációt kiváltó két fő komponens a nitrogén és a foszfor, melyek közül a foszfor tekinthető limitáló tényezőnek. [1.] A környezetvédelmi problémák - döntően az eutrofizáció - súlyosbodása irányította rá a figyelmet a tisztított szennyvíz tápanyagtartalmának, elsősorban foszfortartalmának, jó hatásfokkal történő eltávolítására. A foszforeltávolítás a kezdeti időszakban a hagyományos eleveniszapos biológiai szennyvíztisztítási technológiai műtárgysor vegyszeres adagolással történő kiegészítéseként került megvalósításra. Ennek módszerei ­előkicsapatás, szimultán kicsapatás, utókicsapatás - több évtizede ismertek. A vegyszeres eljárás lényege, hogy a többnyire ortofoszfát formában előforduló foszfor a vízben rosszul oldódó csapadékot képez a szennyvíztisztítási technológiához adagolt különböző vas, alumínium, kálcium ionokkal. Az így képződött vas, alumínium és kálcium sók ülepítéssel, esetleg - nagy tisztaságú tisztított szennyvíz igény esetén - (homok)szüréssel a tisztított szennyvízből jól leválaszthatók. A kémiai foszforeltávolítás előnye az, hogy megfelelő méretezés és gondos üzemeltetés esetén gyakorlatilag folyamatosan 1 mg/l koncentráció alatti értékre tudja a szennyvíz összes foszfortartalmát csökkenteni. Az eljárás hátrányaként szokták általában megemlíteni, hogy jelentős mennyiségű és költségigényű - ma már gyakorlatilag kivétel nélkül automatikusan vezérelt ­vegyszerelőkészítő és vegyszeradagoló berendezéseket igényel, melyet a többlet beruházási költségeken túl még a folyamatos vegyszerköltség miatti üzemeltetési költségnövekedés is hátrányosan befolyásol. Környezetvédelmi szempontból nem elhanyagolható az a tény, hogy a kémiai foszforeltávolítás során jelentősen nagyobb mennyiségű szennyvíziszap elhelyezését kell megoldani, melynek környezetbarát elhelyezése épp a bennük lévő mesterségesen adagolt vegyszertartalom hatására csak megfelelő gondossággal és odafigyeléssel lehetséges. 957

Next

/
Oldalképek
Tartalom