A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

2. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Virágné Kiss Edit–Pálhidy Csaba: A Nagykunsági főcsatorna, mint a Hortobágy-Berettyó árapasztója

A főcsatorna vízszintje alacsony volt, a 25. sz. műtárgynál a szokásos nyári üzemvízszint közelében, míg a főcsatorna Hármas-Körösnél lévő 39. sz. műtárgyánál a szokásos nyári üzemvízszint alatt 90 cm-el volt. Meg kell jegyezni, hogy a szokásos nyári üzemvízszintek jóval alacsonyabbak a Nagykunsági Főcsatorna tervezett vízszintjeinél, a 25. sz. műtárgynál kereken 162 cm-el, a 39. sz. műtárgynál kereken 37 cm-el. A 25. sz. zsilip nyitását március 9-én 14 órakor az alacsony vízszintek miatt csak olyan mértékben lehetett végezni, hogy a csatornában a vízszint emelkedés a napi 30 cm-t ne haladja meg. Ez a korlát azt jelentette, hogy a megfelelő vízszitek és a csatornán a vízszit esés kialakulásához időre volt szükség. A Főcsatornába bevezetett víz először tehát a csatorna tározóterét töltötte fel. A közel permanes állapot kialakulásához kb. két napra volt szükség. A vízbevezetés megkezdését követően másfél nap után lehetett kinyitni a Hármas-Körösnél lévő 39. sz. műtárgyat, mert ekkor haladta meg a Főcsatorna vízállása a Hármas-Körös vízállását. Az árvízkapu nyitása március 12-én 02 órakor megtörtént, ezt követően 06 órakor zárták a 25. számú műtárgyat. Az átvezetés még 12-én 08 órától 13-án 12 óráig újra üzembe lépett, azonban ekkor már az árvízkapunál jelentős szintkülönbség alakult ki és nem volt jelentősége a vízátvezetésnek. Az árvízkapu zárt állapota mellett 2,5 napon keresztül történt vízátvezetés 1,2 millió m

3 víz árapasztását tette lehetővé. A vízátvezetés során a jellemző vízszintek adatsorát, valamint a fontosabb eseményeket a 2. sz. ábrán látható grafikon szemlélteti. A vízátvezetés idején naponta három helyen végeztek vízhozammérést: • a HB-ból történő vízbevezetés közelében, • a vízátvezető útvonal közel felénél, • a HK-be történő vízkivezetésnél. A 4. sz. ábra tartalmazza az egyes fontos műtárgyak jellemző adatait és vízállás adatsorát, valamint a vízhozammérések eredményeit. A 2. sz. ábrán látható a jellemző vízállások grafikonja. A 3. sz. ábrán három egymást követő nap üzemállapotai láthatók. Az ábráról leolvasható a kialakult vízszin esés és az éppen átvezetett vízhozam, valamint a jellemző vízállások értéke. 4. TAPASZTALATOK A vízátvezetés sikeresnek bizonyult. Amennyiben a főcsatorna állapota és a kiágazó műtárgyak kiépítettsége lehetővé teszi a tervezett vízszintek előállítását a főcsatornán minden bizonnyal lehetőség volna 12 m

3/s vízhozam átvezetésére. Ennek a kapacitásnak a kihasználásához a főcsatornát 475