A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

3. IVÓVÍZBÁZISOK VÉDELME - dr. Böcker Tivadar–dr. Hidasi János: A villányi vízbázis biztonságba helyezési terve

kitolni. Ezen a területen pontos adataink nem voltak, ezért a Villánykövesd területén pótlólagos adatgyűjtést végeztünk. A modell elkészítéséhez a területet 25x25 m-es cellákra osztottuk. 4.1.2. Vízföldtani modell A vízföldtani modell megalkotásához természetesen a földtani felépítésből indultunk ki. A termelő kutak környezete alulról 18-20 m mélységben elhelyezkedő pannon agyaggal záródik. A Karasica és a Villány-Pogányi vízfolyás közösen egy kb. 2 km széles völgyet hozott létre. A vízrekesztőnek tekinthető agyag felett törmelékes sorozat települ. Az uralkodóan finomkavicsból és homokból álló képződmények vezetik a vizet, a vízmű termelő kútjait is erre a képződményre szürőzték be. A törmelékes sorozatot 1-2 m vastag szeszélyes térbeli helyzetben lévő agyagrétegek szakítják meg. Tekintettel arra, hogy az agyag általában nem külön, összefüggő rétegként jelenik meg, ezért a modellben sem tudjuk így figyelembe venni. A 20 m vastag törmelékes sorozatot négy rétegre osztottuk. A feltáró és megfigyelő kutak adatai alapján egy-egy rétegben a szivárgási paraméterek horizontális változásával képeztük le a már említett vízzáró agyaglencséket. A rétegsor természetesen a Vízmű környezetében a legrészletesebben ismert. A csatlakozó területek közül a legbonyolultabbnak a Templomhegy és déli előtere tekinthető. A vasútvonaltól délre már a karsztosodásra hajlamos triász karbonátos kőzet a felszínre jut. A Templomhegy északi lejtőjét szintén ezen kőzetek adják. A karsztosodott és repedezett víztárolót a Borászati RT. udvarán lévő 600 m mély kút tárja fel. A kútban mért vízszint közel illeszkedik a környéken mérhető talaj és rétegvízszintekhez. A modellben meg kellett oldani a talaj- és a karsztvíz kapcsolatát, és ehhez jó támpontot adott az említett karsztkút program szerinti felülvizsgálata. A kivastagodó fiatal üledékek és üledékes kőzetek között a pannon homokos, agyagos rétegek dominanciája a jellemző. A pleisztocén lösz és az alulról csatlakozó pannon rétegek közös víztárolásra alkalmas rendszerként jelennek meg A Karasica medencéjét keletről és nyugatról meredek oldalakkal határolt löszdombok határolják. Térszíni keleten 110-118 m, nyugaton 130-150 m. A lösszel borított dombsági részen a típusos, makroporózus lösz adja a felső 5-7 m-t. Az idősebb, vörösagyagos közbetelepüléseket tartalmazó, a vizet kevésbé jól vezető mintegy 2 m vastag réteg a talajvíz vízzáró rétegeként szerepel. A csapadékos időben visszatartja a atmoszfériák vizét, de lassan, a kiemelt helyzetéből adódóan a lejtés irányában elvezeti vagy átengedi a mélyebb víztározók irányába. A talajosodott rétegeket ismét típusos makroporózus löszanyag követi, majd átmegy a pannon homokos agyagos-sorozatba. Ez a rétegsorozat a modellterület északnyu531