A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)
1. ÁRVÍZVÉDELEM - Kovács Péter–Pataki László: Az 1998. őszi Tisza árvizet kiváltó okok meteorológiai és hidrológiai értékelése a Tisza-völgyi árvizek sorában
Tokajtól egészen a Kiskörei víztározóig az árhullám nagyjából egységesen 10-40 cm-el az addigi LNV-éktők elmaradva tetőzött, s viszonylag lassan levonulva, egyidejűleg a Tisza jelentős hosszán rendkívül magas vízszinteket produkált. Az árhullám kialakulásának és levonulásának viszonylag szokatlan volta, remélhetőleg az árvizek lehetséges nagyságának újrabecslésére késztetheti a szakembereket, s talán rávilágított arra is, hogy az időjárás természetes változékonysága, ill. az esetleges egyirányú változások is, új ismeretlen kimenetelű árvízi helyzeteket okozhatnak. 6. A HIDROLÓGIAI ELŐREJELZÉSEK EREDMÉNYEI, TAPASZTALATAI ÉS A FEJLESZTÉS FELADATAI Az 1998. novemberi árhullámok 1980 óta a legmagasabb vízszinteket érték el a Felső-Tiszán és Bodrog két forrásfolyóján. Az árhullámok kialakulása közben megkezdődött az előrejelzési munka, amely a várható helyzet kritikusságát tekintve igencsak igényelt tevékenység volt. Főképp az első előrejelzéseknél okozott gondot az adathiány, mely a kárpátaljai állomások tönkremenetele, ill. megközelíthetetlensége miatt állt fenn. Miután az árhullámok magyar területre értek - a Bodrog esetében szlovák területre - az adathiányok általában megszűntek, s az előrejelzések pontosításra kerülhettek. Sajnos a beválás így sem volt teljesen jónak mondható. A Bodrog esetében ez részben az Ung és Latorca árhullámának extrém magasságával indokolható, részben a tározók, vésztározók jelentette árhullám csökkentő hatással. A Tisza esetében a Felső-Tiszán tapasztalt rendkívüli vízszintekhez hasonló árhullám az előrejelzési programban nem szerepel. Ez a tény az alsó szakaszok előrejelzéseiben játszott komolyabb szerepet, hisz itt ez a rendkívüli víztömeg már telt medreket, s viszonylag egyenletes Bodrog vízmennyiséget talált és így némileg alulbecsültek lettek az előre jelzett értékek. Nem elhanyagolható az árvízi meder morfológiájának változása sem hisz az elmúlt 15-20 évben ezen a téren is sok kisebb változás következhetett be. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a folyamatos pontosításokkal nagyon jó eredmény érhető el, így néha akár két óránként is újabb prognózisok készültek, de természetesen ettől azért jóval ritkábban kerültek kiadásra. A hidrológiai előrejelzések szerepe az árvíz alatt rendkívül megnőtt, ugyanakkor - főképp az első napokban - csak a várakozás, az adatok hiánya miatti tétlenség volt jellemző, s csak a FETIVÍZIG területén bekövetkezett tetözéseket követően, ill. a Bodrogon már jól látható árhullámok függvényében lehetett a Tokaj alatti szakaszra megfelelő előrejelzést adni. 81
