A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - Kertészné Komlóssy Anikó: Az 1998. novemberi rendkívüli felső-tiszai árvíz PR feladatai, tapasztalatai

hírdömping idején erre nem volt lehetőség egyéb, lényegesen fontosabb teendők miatt. A médiákat meg kell nyerni az információ folyamatos közlésének: • aktuális vízállás adatok a TV képújságban, • árvízi jelenségek egyszerű ábrákkal történő magyarázata a TV képújságban, • a mindenkori árvízi helyzet ismertetése a TV híradókban és a rádió hírekben például a meteorológiai jelentést követően. Napjainkban egyre többen rendelkeznek internet hozzáférhetőséggel, ezért célszerű alkalmazását bevezetni árvíz, illetve más katasztrófahelyzet esetén. 7. ÖSSZEFOGLALÁS Nagyon fontos volt az a tény, hogy rangsorolás nélkül minden Igazgatósághoz forduló személy egyformán jelentős volt információközlés szempontjából. A pánik hangulatot csak így, illetve a pontos, hiteles, percre kész információval - vízállás adat, védekezési beavatkozások, hidrometeorológiai helyzetjelentés és előrejelzés stb. - lehetett elkerülni, ami nagyon lényeges szempont egy válságos időszakban. így is jelentős kapacitást foglalt le a rendszeresen, általában éjszakánként jelentkező rémhírek kezelése, melyek időnként sajnos egy-egy országos napilapban is napvilágot láttak: " gátszakadás történt Magyarországon valamelyik kis faluban, Kisarban pedig már olyan magasan áll a viz, hogy a házak tetején ülnek az emberek"(Népszabadság, 1998. nov. 9.) Sajnos el kell fogadni, hogy minden erőfeszítés ellenére a rémhírek elterjedése ilyen komoly veszélyhelyzetben törvényszerű, hiszen a rémképhíresztelések általában félelemből, szorongásból fakadnak, melyek természetesek egyes embereknél habitusukból adódóan. A rendkívüli erőpróba minden résztvevő számára fizikailag, szellemileg, idegileg egyaránt megterhelő volt. A sikeres védekezés közös eredmény, amelyben benne van az Igazgatóság védvonalain műszaki irányítást végző, maroknyi 230 igazgatósági dolgozó mellett a közel 12.000 ember fáradságot, félelmet nem ismerő odaadó munkája is. Jó volt érezni az általános összefogás ereje mellett, a társ vízügyi igazgatóságok segíteni igyekvő csapatait is, akik egy emberként a pillanatnyi teendőkre összpontosítva tették dolgukat. Az embert érlelő sűrű teendők bebizonyították az összefogás és ezen belül a vízügyi összefogás erejét, meglétét, amely a jövőbe nézve a bizakodás reményét kelti. 73