A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Szlávik Lajos–dr. Rátky István: A Fekete- és a Fehér-Körös árvizének néhány sajátossága és az árvízvédelmi rendszer fejlesztési lehetőségei

Különböző folyóink, tájegységeink árvizeinek statisztikai átlagai alapján az országban 2-3 évenként kisebb vagy közepes, 5-6 évenként jelentős, 10-12 évenként pedig egyes folyóinkon rendkívüli árvizek kialakulására kell számítani. A jelentősebb árhullámok tartóssága folyóink hazai felső szakaszain 5-10 nap, a kisesésíí középső és alsó szakaszokon 50-120 nap is lehet. Ez a tartósság más európai folyókra nem jellemző. Mellékfolyóink felső szakasza heves vízjárású: gyors hóolvadás, vagy egy-egy nagyobb csapadék után az árvíz a hazai folyószakaszokon 1-2 napon belül megjelenik, rövid idő - esetenként mindössze néhány óra alatt több méteres áradást okozva. Különösen veszélyesek e tekintetben a Felső-Tisza és mellékfolyói, valamint a Körösök, ahol a csapadékot követő 28-36 órán belül határainknál 8-10 métert is emelkedhet a folyók vízszintje. Éghajlati és természetföldrajzi adottságaink miatt a helyzetünk úgy jellemezhető, hogy bármely folyónkon, az év bármely szakában előfordulhatnak árvizek, amint az számos alkalommal igazolódott is. Egyes folyókon számolnunk kell a különösen veszélyes jeges árvizekkel is. Egy 1994-ben befejezett felmérés, illetve sokoldalú gazdasági becslés szerint a mentesített ártéren 700 településen 2,5 millió ember van kitéve árvízveszélynek; itt található 1,8 millió hektár, az ország megművelhető területének egyharmada, több mint 2.000 ipari üzem; itt húzódik a vasutak 32 %-a, a közutak 15 %-a; az összes gazdasági ágban itt termelik az ország éves bruttó termelési értékének mintegy 25 %-át; az itt felhalmozódott nemzeti vagyon 1994-es árszinten számítva 2.400 milliárd Ft-ra tehető. Egy-egy ártéri öblözetben az egyszeri elöntésből származó várható minimális kár 5-6 milliárd Ft-ra, az átlagos kár 26 milliárd Ft-ra tehető. Az ország gazdaságilag legértékesebb öblözeteinek elöntésekor esetenként 50 milliárd Ft feletti veszteséggel kell számolni (pl. Szeged városa és az algyői olajmező elöntése esetén) (SzlávikVáradi 1996, Szlávik-Varga-Váradi 1996). Az árvizek kártételei elleni védelem céljából a múlt század derekától napjainkig épült ki a védelmi müvek jelenleg meglévő rendszere, amelyet a következő létesítmények alkotnak: - A folyók mentén épült elsőrendű árvízvédelmi müvek, amelyek öszszes hossza 4.327 km (ebből 4.011 km földgát, 30 km árvízvédelmi fal, 286 km magapart). Az állami vízügyi szolgálat 4.128 km fővédvonalai kezel, a többi - 199 km - az önkormányzatok tulajdonában és üzemeltetésében van. - Árapasztó csatornák a Lajtán, a Rábcán és a Répcén az árvízhozam megosztására, illetve másik folyó völgyébe történő átvezetésére (sorrendben 13 km hosszban, 50 m /s vízszállítással; 2,5 km, 54 m J/s; 10 km, 120 m

3/s). - Síkvidéki szükségtározók, melyek heves vízjárású, viszonylag kis vízhozamú folyók árvízcsúcsainak visszatartására szolgálnak (a Duna völ261