A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - Nagy László: A tivadari buzgár

• keskeny résfal építésével, cement, agyag vagy cementes agyag beinjektálásával, • Jet-grouting fal, az injektáló fej forgatásával vagy anélkül történő felhúzásával. A vízzáró fal kialakítása történhet például a vízoldali töltésláb részleges elbontásával és a fal megépítése utáni visszatöltésével, de a töltés lábánál is, ha vízzáró talajból a meglévő töltéshez kapcsolódó padka kerül rá. A falat mindenképpen be kell kötni a kötött talajú fekübe, vagyis a vízvezető réteget és a kopolya feltételezett szélét is le kell zárni. A fal mélysége 10-12 méterre becsülhető a vízoldali töltésláb alatt. A tervek készítése előtt a fekü mélységét nagy átmérőjű fúrással kell ellenőrizni. • Mentett oldali zártszivárgó kialakításával. A zártszivárgó legalább fél méter vastagságban kössön be a geofizikai méréssel is és fúrással is feltárt, jó vízvezető szürke homok rétegbe. MEGJEGYZÉSEK AZ 1947 ÉVI GÁTSZAKADÁSHOZ Az 1947. évi gátszakadással kapcsolatos feljegyzések (és amik nem kerültek feljegyzésre) a jelen vizsgálatokkal kapcsolatban új megvilágításba kerültek. Sikerült pontosan tisztázni a szakadás helyét (a különböző leírások ellentmondó adatokat tartalmaztak) a kopolya hosszát és a betöltésére használt anyagot, a kopolya feltételezett alakját a mentett oldali töltéslábban. Megismerve a környező zavartalan talajok rétegződését, azzal a feltételezéssel kell élni, hogy nem zárható ki az a megállapítás, hogy az 1947. évi szakadást buzgár vagy az altalaj hidraulikus törése okozhatta. Bár a mostani számítások már megerősített töltésekre vonatkoznak, a korabeli töltésméretek és mentett oldali fedőrétegek lehetővé tehették azt, hogy a gát altalajtöréssel ment tönkre. Fontos tény, hogy a holtág keresztezésben volt a gátszakadás. Fel kell tételezni, hogy a geofizikai méréssel és fúrással is feltárt szürke homok réteg (világos folt a 4. ábrán az 52+500 tkm szelvény környékén) a holtág széle és ez a talajrétegződés volt az elmosott részen, a kopolyában is. Akkor pedig a talaj rétegződés hidraulikus talajtörésre veszélyes. Ehhez társult az a tény, hogy az 1947-es árvíz 1888 óta a legmagasabb volt, a legnagyobb terhelést adta a gátra építése óta, vagyis korábban hasonló terhelésnek nem volt kitéve agát. További érvként jelentkezik a hidraulikus talajtörés mellett az, hogy a gát 1947 december 31-én éjfél előtt robbanásszerűen ment tönkre (Szlávik-Fejér 1997). Jó állapotban lévő töltések viszonylag hosszú ideig képesek elviselni a koronán átbukó vizet, ha jó a mentett oldali gyeptakaró. Az 1998 évi novemberi árvíznél csaknem 40 centiméteres volt az átbukás magassága, de a védekezés aktivitásának eredményeként nem jött létre szakadás. A koronát 140