A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - Lázár Miklós–Török Imre György: Az 1998. évi júniusi marosi árvíz sajátosságai

délkeleti része feletti középpontú volt, és magas nedvességtartalmú légtömegeket hozott a térség fölé. A csapadékfront lassan, délről észak felé haladva okozott nagycsapadékokat, a Maros vízgyűjtőn 17-én és 18-án. A napi összeg itt helyenként elérte a 60-90 mm-t, az ezeken a napokon lehullott csapadék pedig összességében 50 mm-es területi átlagú lett. A Maros völgyében rendkívüli esőzések voltak a vízgyűjtő felső részén, a Nyárád és a KUküllők mentén, ahol másfél nap alatt 70-80 mm, egyes helyeken 140-160 mm hullott. A csapadék nagy intenzitással, több hullámban, néhány órás záporok, zivatarok formájában érkezett. A nagy intenzitásnak köszönhető, hogy a csapadék ebben az időszakban szokatlanul nagy része került lefolyásra. Ennél kisebb, de jelentős csapadéktevékenység volt még délen is, a Sebes és a Sztrigy folyók vidékén. Június 20-tól a csapadékhajlam mérséklődött, néhány napon ugyan megöntözte még a térséget egy-egy erős széllel járó zápor, zivatar, de ezekből, kiterjedt területen legfeljebb napi 10-15 mm hullott. Emelkedett a hőmérséklet is, a nappali felmelegedés ismét meghaladta a 25-30 °C-ot. 3. AZ ÁRHULLÁMOK LEVONULÁSA A sok eső ritkán előforduló, nagy árhullámokat indított el a Maros vízrendszerében. A Felső-Maroson és a Küküllökön az évszázad másodikharmadik legnagyobb vizei vonultak le, de még Magyarországon is a tetőzés a nyolcadik lett a sorban. A vízállás minden román mértékadó vízmércénél (tehát a középső és az alsó szakaszon is) a legmagasabb készültség szint feletti volt, a magyar szakaszon pedig éppen elérte a III. fokú árvízvédelmi készültség szintjét (makói 500 cm). Az árvizet előkészítő csapadék, az akkor még a tavaszi kisvizes tartományban lévő vízszinteket lényegesen megemelte. A fö árhullám elindulásakor így a folyó sok helyen már 50 % körüli mederteltségű volt. Erre a szintre futott rá a részvízgyüjtőkről június 18-át követően összegyülekező víz. A Maroson ez a két csúcsúnak induló, majd egymásra futó árhullám tipikusnak mondható. A vízállásgrafikonon is jól megfigyelhető, hogy az első árhullámot követő második hullám magasabb csúcsot okozott, így az árhullámképen egy vállat érzékelünk. A Maros felső vidékén kialakuló komoly árvízi helyzet fö kiváltója a KisKüküllő 3 %-os, és a Nagy-Küküllő 10 %-os előfordulási valószínűségű, az 1975-ös, eddigi legnagyobb árvíz értékeit megközelítő vízhozama volt. 111