A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

CSATORNÁZÁS–SZENNYVÍZTISZTÍTÁS - Marczisák Viktória: Ritkán alkalmazott egyedi szennyvíztisztítási és elhelyezési megoldások

tisztítására. Mindegyik rendszer tervezése során figyelembe kell venni az éghajlatot, a szennyvíz minőségét, valamint a tisztított szennyvíz minőségével kapcsolatos elvárásokat. Nagy szerepük van a hidrológiai tényezőknek (csapadék, párolgás, hidraulikai terhelés, vízmélység, lefolyás) mivel ezek befolyásolják a szervesanyag, nitrogén, foszfor, nyomelemek eltávolításának mértékét. Szintén minden esetben mérlegelni kell, hogy az adott területen szóbajöhető megoldások közül melyik milyen szennyezőanyagot képes hatékonyan eltávolítani. Ha a rendszerben a növények elsődleges szerepe az, hogy élőhelyet biztosítsanak a mikrobiális tevékenységhez, akkor a rendszer a lebegőanyag, a szervesanyag és a nitrogén eltávolításában lesz hatékony (Boyd, 1969). Amennyiben foszfor, nehézfém, esetleg szerves szennyezőanyag eltávolítása a cél, akkor olyan rendszert kell tervezni, amelyben megfelelő feltételek biztosíthatók a növényi felvételnek (Stoweil et al, 1981; Reddy és Sution, 1984; Tschobanoglous, 1987) (4). 2.2.1. Talajfelszín feletti átfolyású (nyílt vízfelszínű) rendszer Szigetelt, hosszú és keskeny medencé(k)ből vagy csatornátk)ból áll, amely(ek)ben a mocsári növényeket sekély vízréteg borítja (lásd I ábra). A víz a felszín felett, vízszintesen áramlik. Befolyásoló tényezők a hőmérséklet, valamint a növények szárának és levelének összfelszíne. A talaj legfontosabb feladata, hogy megfelelő közeget, élőhelyet biztosítson a növényeknek. A szervesanyag lebontását, eltávolítását a növények gyökerén, szárán, levelén megtelepedett mikroszervezetek végzik. Megfelelő növénytakarás esetén a lebegőalga (fitoplankton) nem tud szaporodni, és nem fogja növelni az elmenő szennyvíz szervesanyag tartalmát sem, valamint a víz oxigén szintjében sem fog napi ingadozásokat okozni A rendszer oxigént részben a vízfelszínről, részben a növények gyökérzetén keresztül kap, ezért célszerű max. 60 cm-es vízborítást kialakítani, a terhelést pedig a teriilet jelentős részén szétosztani. Az eltávolítás hatékonysága kis mértékben függ a szilárd felületek össznagyságától, és nagy mértékben a hőmérséklettől, ezért télen meg kell növelni a vízmélységet (kb a, jég vastagságának megfelelően) és a tartózkodási időt is. Általában 20m /leé-kel (lakosegyenérték) számolva tervezik. A 3. táblázat a holland telepek átlagos tisztítási kapacitását mutatja be Kok (1974), Greiner és De Jong (1984), valamint nem publikált eredmények (1984) alapján (8). 463