A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

VÍZGAZDÁLKODÁS - dr. Ijjas István: Európai Integráció a vízgazdálkodási gyakorlatban: előnyök és nehézségek

vízügyi hivatalok erejét (Turtle, 1993). Carney szerint (1994) a vízellátáscsatornázásban az államnak csak az a dolga, hogy megállapítsa a szabványokat és biztosítsa azt, hogy a magán kézben lévő szolgáltató vállalatok ne élhessenek vissza a monopol helyzetükkel Az állani maradjon a háttérben és engedje, hogy kibontakozzanak a magántulajdon tlőnyeí Az Európai Közösség első irányelvei elsősorban a különböző vízhasználatokat védték (pld az Ivóvíz Irányelv) és a vizekbe bevezetett egyes szennyezőanyagok mennyiségét szabályozták (pld. a Veszélyes Anyagok Irányelv). A vízhasználatokkal kapcsolatos irányelveknek kis hatása volt a szennyezésekre, mert csak egyes, a tagországok által kiválasztott vizekre alkalmazták őket. Az Európai Közösség irányelveinek a vizek veszélyes anyagokkal való szennyezésére gyakorolt hatását nehéz meghatározni, mert egyes tagországok már az Európai Közösség irányelveinek kiadása előtt is jelentős csökkenést értek el egyes veszélyes anyagok terén Az Európai Közösség irányelveinek bevezetése a legtöbb tagország környezeti szabványainak megváltoztatását igényelte, ami az irányelvek bevezetésében jelentős késéseket okozott. Még ma sem vezette be minden tagország teljes mértékben az Európai Közösségnek a szárazföldi vizek minőségével kapcsolatos irányelveit és Carney (1994) szerint egyetlen ország sem teljesítette maradéktalanul az EK követelményeit Ennek oka részben az, hogy a irányelvek egyes esetekben konfliktusban vannak az országok vízgazdálkodási politikájával Carney (1994) szerint minél nagyobb a közületi befolyás a vízügyben, annál nagyobb az esélye a krónikus politikai befolyásoltságnak és az alulinvesztáltságnak Köztulajdon esetén a leghétköznapibb szolgáltatások és a termelés is politikai játszma részévé válhatnak. Az irányelveket bírálják a nemzetközi vízminőség szabályozás megoldatlansága miatt is. Több direktíva tartalmaz környezet minőségi szabvány-értékeket, nem biztosítanak azonban keretet ahhoz, hogy egy ország fel tudjon lépni a vizeket a megengedettnél nagyobb mértékben szennyező szomszédos ország ellen. Bennett (1990) például a peszticid szennyezéseket említi. Már említettük, hogy problémát okozott a tagországokban az. hogy a Fürdővíz fogalmat nem elég pontosan fogalmazta meg az Európai Közösség irányelve. Hasonló gondokat okozott a Veszélyes Hulladék fogalom meghatározásának pontatlansága a Veszélyes Hulladékok Irányelvben. A Vízminőségről az EU Számára Biztosítandó Információk Irányelvet az EU egyetlen tagországa sem tartotta be teljes mértékben az 1990-92 időszakban, az 1997-ben közzétett jelentés szerint. Hollandia 3, Dánia II, Spanyolország 1, Franciaország 5, Németország 6, Görögország 7, Írország 14, Luxemburg 3, Hollandia 6, Portugália 7 és Anglia 5 vízminőségi 52