A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

VÍZGAZDÁLKODÁS - dr. Ijjas István: Európai Integráció a vízgazdálkodási gyakorlatban: előnyök és nehézségek

• a Környezet Minőségi Szabványok (Environmental Quality Standards) viszont azt adják meg, hogy mekkora a szennyezőanyag koncentrációnak az a maximális értéke, ami a szennyezést befogadó vízben nem léphető túl. Sok vita folyt arról, hogy mikor, melyik módszert célszerű alkalmazni. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos irányelv kidolgozásakor például Anglia kivételével az Európai Közösség minden tagországa a határérték módszer alkalmazását javasolta a vízbe kerülő veszélyes anyagok mennyiségének szabályozására és csak hosszú egyeztetés után tudtak megegyezni. Az Európai Közösség egyes tagországainak környezet szabályozási módszerei különbözőek és különböző környezeti szabványokat alkalmaznak. Ennek sokféle oka van így például a szennyvizeket befogadó vizek különböző természete jelentős hatást gyakorol a települési szennyvizek tisztításának szabályozására a különböző országokban Az Európai Közösség környezeti irányelveinek bevezetése nagyobb nehézségekkel járt, mint az egyes tagországok saját környezeti szabályozásainak bevezetése (Bennett, 1990). Ennek alátámasztására ismertetünk néhány tapasztalatot a témával foglalkozó számos publikációból (pld Bennett, 1986, Komarek, 1986, Lavoux, 1986). Az Európai Közösség Fürdővíz Irányelvét például 1976-ban fogadták el. Az volt a célja, hogy védje és fejlessze a fürdőhelyek vízének minőségét a tagországokban Ennek érdekében normatívákat határoztak meg: kötelező határértékeket és ajánlott értékeket. A vízminőségi jellemzők sok fürdőhelyen túllépték a normatív értékeket, különösen olyan helyeken, ahol a szennyvízbevezetések miatt a koliform szám játszotta a fő szerepet Tekintettel arra, hogy a vízminőségjavítása sok helyen nagyon költséges lett volna, felmerült az a kérdés, hogy fürdővíznek tekinthetők-e a továbbiakban ezek a vizek Az Irányelv szerint fürdővizek azok a vizek, amelyekben a fürdést hivatalosan megengedik, vagy nem tiltják, vagy amelyeket hagyományosan sok fürdőző használ. Az egyes országok különféleképpen értelmezték azt a kérdést, hogy mit jelent az, hogy sok fürdőző. Hollandiában például még az országon belül is sokféleképpen értelmezték ezt, általában legalább tíz fürdőzőt tekintve minimális értéknek. Írországban ugyanakkor 10 000 fürdőző/km lineáris partvonal volt a fürdőhely kritériuma Luxemburg, a legkisebb tagország, amelynek még tengerpartja sincs, 39 fürdővizet regisztrált, Anglia viszont, amelynek 10 000 km hosszú tengerpartja van, 27 fürdővizet jelentett be az Európai Közösségnek. Az Európai Közösség és az angol kormány közötti hosszas levelezés és egyezkedés után Anglia még további 362 fürdővizet jelentett be A fürdővizeket különbözőképpen definiálják az egyes országokban. Németországban a fürdési idényben fürdőzők számát vették alapul, valamint 50