A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

VÍZGAZDÁLKODÁS - Hűse Zsolt: Grafikus adatelemzések programozási háttere

közvetlenül számításokra a formátumok miatt, illetve a mért adatok annyira nagy szórást mutatnak, hogy a becslés koincidencia intervalluma egy korláton túl nem javíthatók. Nagy szükség lenne az adatok simítására és a szöveges állományok helyett adattáblás tárolásra áttérni, illetve a rendelkezésre álló adatok egyhelyre kellene összegyűjteni, és elérhetővé tenni. CSAPADÉK ELOSZLÁS A csapadék eloszlás kiszámításakor a mérések a hidrometerológiai állomásokon történnek. Ahhoz, hogy kiszámoljuk a területen lehullott csapadék mennyiségét egy kétváltozós felületet kell elkészíteni melynek változói a földrajzi koordináták, az értéke a csapadék mennyiség. A területen lehullott csapadék mennyiséget ennek a függvénynek az integrálja adja A csapadék mennyiség szemléltetésére szokás egy izohiéta térkép elkészítése, ehhez is szükséges a felület, hisz annak meghatározott értékeihez tartozó pontjait kell kiválasztani. Az integrálást egy adott poligonon végezve megkaphatjuk egy vízgyűjtő területén a lehullott csapadék mértékét. Az ismert pontokból a felületet interpolációs eljárásokkal készíthetjük el. Ezeknek az eljárásoknak a közös jellemzője az, hogy csak egy becslést adnak, mert a mért pontok nem határozzák meg egyértelműen a felületet A felület elkészítésénél ezért különböző peremfeltételeket határoznak meg, amelyek életszerűvé tehetik az eljárásokat. Az első feltétel a folytonosság, vagyis ne legyen lyuk a felületen a második általában egy valamilyen rendű differenciálhatóság, azaz a felület sima legyen. A fíiggvényszerű modelleknél hátrány az, hogy nem ábrázolhatók barlangok visszahajlások. A differenciálhatóság miatt nem lehet törés, speciálisan nem lehet olyan csapadék felületet készíteni, amelynél egy pontban van eső mellette egy méterrel pedig nincs. Interpolációs eljárások Két lehetséges út van. Az egyik esetben egy 1111 rasztermátrixot készítünk el A területet felosztjuk négyzetekre és minden kis négyzethez hozzárendelünk egy értéket. Ekkor egy üres mátrixból indulunk ki elhelyezzük a mérési eredményeket a megfelelő helyre, majd a mátrix ismeretlen pontjait kitöltjük. Az integrálásnál egyszerűen azoknak a pontoknak az összegzése lesz amelyek hozzá tartoznak a kijelölt területhez, természetesen figyelembe kell venni a kis négyzetek területét. Az izohiéta előállításához végig kell pásztázni a mátrixot soronként és azokat a pontokat kel figyelni, ahol átlépünk egy vonalat. A mátrix kitöltése területi 45