A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Török Imre György: Síkvidéki belvízelvezető rendszerek vízvisszatartása, vízpótlásra alkalmassá tételének egyes kérdései

A kifejezetten vízhiányos régiók pedig főleg a alsótiszavidéken a folyóktól távol és vízszintjüktől több tíz méterrel magasabban fekszenek. Különösen az elmúlt, közel 2 évtizedes döntően száraz időjárás mutat rá a vízhiányos régiók, nevezetesen a Duna-Tisza közi homokhátság és a Maros hordalékkúp problémáira. Megértek ezek a régiók már máskor is pl. az 1930-as években és az elmúlt századokban is nagy szárazságokat, de ugyan akkor pusztító belvizek sorozata ellen is küszködtek a települések és a gazdák. A káros belvizeknek a magasabb elzárt területekről való levezetésére szolgáló műveit zömmel gravitációsan működtethető csatornákat könnyebb volt megépíteni, mint több tíz méterre a vizet feljuttatni. Manapság a vízügyi szakembereket gyakran az a vád éri a tájékozatlanok részéről, hogy ezek a csatornák szárították ki és szárítják ki az Alföldet. A vízhiányok okait és az azt legszembetűnőbben jelző semlyék-tó kiszáradásokat, talajvízszint süllyedéseket mintegy 50 %-ban a szélsőségesen hosszantartó száraz időjárás rovására írhatjuk. Jelentős szerepe van a talaj és mélységi vizek nagyarányú kitermelésének és mérsékelt szerep tulajdonítható a vízrendezésnek is. Kézenfekvő tehát, hogy a vízhiányos régiók vízgazdálkodási problémáinak egyetlen lehetséges hatásos megoldása a vízpótlás és szerényebb megoldás kínálkozik a belvízelvezető művek vízvisszatartó rendszerekké történő átalakításával, módosításával. Kormány intézkedés is történt ez irányban és beindultak bizonyos munkálatok. Ezen munkák hatékonysága érdekében vagyok bátor kifejteni álláspontomat. Először: A belvízlevezető főcsatornáknak, csatornáknak csupán elzáró műtárgyakkal való szakaszolásával alig lehet eredményt elérni. Hiszen azt a vizet lehet csak visszatartani, amely a területre csapadék formájában lehullik. Ha nincs csapadék, nincs mit visszatartani. Másodszor: A lehullott csapadék - amikor van egyáltalán - visszatartása a főcsatornák szakaszolásával nem eléggé hatásos, hiszen a csapadékot nem a csatornákban, hanem a területen kell visszatartani, ott ahol az hasznosulhat, esetleg tározókban, ahonnan átvezethető. A vízvisszatartó létesítményeket tehát a csatornákhoz csatlakoztatható tározó rendszerrel és az ugyancsak szakaszolt mellékcsatorna rendszerrel együtt célszerű kialakítani. Harmadszor: Könnyen belátható, hogy a csapadék hiányában az akár tározókkal együtt vízvisszatartó rendszerként átalakított belvízcsatorna hálózat is csak szerény eredményekre képes. A vízpótlást is napirendre kell tűzni. Csak a vízvisszatartó és vízpótló együttes rendszerek kecsegtethetnek eredménnyel. A víz visszatartásra is 559