A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Török Imre György: „Eszmetöredékek” a belvíz fogalmának korszerűbb értelmezése és a belvízvédekezés gazdaságossága tárgyában

belvíz akkor baj, akkor káros, ha a növényzet pusztulása túlzott mértékű, vagyis a keletkezett károk, a terméskiesés tetemes. A magyar Alföldön az átlagos időjárás idején a szárazság, az aszály okozta kár a jellemző. Neves professzoraim szerint egy átlagos belvíz a művelt területek túlnyomó többségén öntözést helyettesít és bár a mélyfekvésű u.n. laposokon víznyomás miatti terméskiesés figyelhető meg, ezt már legalább járási, még inkább megyei szinten kiegyenlítik, sőt pótolják, fölülmúlják a partos területek termés többletei. Sok helyütt nem egy belvizes évben rekord terméseket regisztráltak. így jutunk el a belvíz fogalmának újabb, vagyis közgazdasági értelmezésére. Ez azonban már sokkal bonyolultabb, mint az igen egyszerű műszaki és az ugyancsak közérthető biológiai megközelítésű meghatározás. Közgazdasági értelmezésben akkor beszélünk belvízről, ha kár keletkezik, pontosabban amikor az elöntések vagy talaj telítettség miatti terméskiesés meghaladja a partos területek többlet termésének értékét. Még ez is egyszerűnek tűnik, de nem az végülis, mert nem terméket, mázsákat kell összevetni, hanem a termékek kereskedelmi értékét. Egy magasabb értékű kultúra kisebb terméskiesése nagyobb kár, mint egy kevésbé fizető teljes pusztulása. A fő gond a területi lehatárolás. A szocialista mezőgazdaság nagy üzemi keretei között egyes területek belvíz káraira a kiegyenlítő terméstöbbletek miatt nem reagált élesen az egész társadalom. Ma azonban könnyen előfordulhat, hogy míg egyes magas fekvésű területeken vizet kérnek, öntöznek, egyebekben egész kisbirtokok mennek tönkre, nem is olyan messze a mélyebb vonulatokban. A földművelő és a műszaki szakember egyszerre találkozhat e két problémával és nagyon gyakori, hogy a fennsíki területeken vízhiány miatt és a mélyebb területeken vízelvezetési célból kell műszaki intézkedéseket tenni, zsilipeket nyitni, zárni, szivattyúzni. Tesszük is, ha lehet és ha azt megfizetik. Mikor érdemes valójában belvizet szivattyúzni vagy más módon belvízvédekezni. Jól hangzik a válasz: ha az elhárított kár mértéke magasabb a költségeknél. Igen ám, de hol milyen területi egységben mérjük ezt. A vízügyi szakemberek számára egyébként szimpatikus lehetne ez a megközelítés. 1996-ban Sebestyén Balázs kollega a vízügyi igazgatóságok segítségével regionális (vizigenkénti) és országos áttekintést készített. Dicséretes próbálkozás volt ez és igen hasznos, de csak belső használatra. A földművelőket ugyanis nem érdeklik az országos és nagyobb területi elemzések. Kizárólag a saját birtokuk. Még a szomszéd földje sem, ha nem folyik róla át a víz. 556