A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

INFORMATIKAI ESZKÖZÖK ÉS ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN - Lénárt Cs.–Tamás J.–Bíró T.: Digitális terepmodellek (DTM-ek) használata a vízgazdálkodásban

Egy mintaterület vízgyűjtő területeinek leválogatására mutat be példát az 5. ábra. A modell minden egyes celláról megállapítja, mely érték -a magassági- és küszöbértékek alapján- mely vízgyűjtőhöz tartozik. A TIN-modelleket két megközelítést lehet használni vízgyűjtő és vízválasztó hálózatok megtalálására: • Minden háromszöget diszkrét elemként kezelünk, ekkor, mint a DTM-nél, a víz egyik háromszögből a másikba áramlik, minden esetben a legmeredekebb dőlés irányába lévő szomszédot választva • A felületet síkok mozaikjaként kezeljük, ekkor az áramlás két formája fordul elő - csatorna és felszíni lefolyás. A víz valamennyi háromszög felelt folytonos rétegként folyik és összegyűlik az élek mentén Ebben a modellben a víz összegyűlhet két háromszög közötti csatornában, folyhat egy csúcshoz és folyhat egy vagy több háromszög felületére, ez utóbbi esetben meg kell adnunk egy csatornát ezen háromszögek tetőpontjáról a legmeredekebb dőlés egyenese mentén. Ha egynél több ilyen háromszög van, akkor egy elágazást tartalmaz és a víz a tetőpontról egynél több irányban és egynél több vízgyűjtő medencébe folyik. Ez zavaró is lehet, mivel így nincs mindig pontos definíciónk a vízválasztóra. Mind a vízgyűjtő területek kijelölése, mind a domborzati viszonyok elemzése a modell talajvíz-adatbázisával kiegészítve lehetővé teszi a legérzékenyebb területek -potenciális talaj víz-védelmi területek- kijelölését ill. szennyezés esetén annak mértékének ismeretében- a szennyezett területek lehatárolását ill. a terület nagyságának stb. meghatározását. így az ilyen típusú hidrológiai információs rendszer jól használható a döntéstámogatásban is. 4. ÖSSZEFOGLALÁS A talajvízminőséget érő hatások előrejelzéséhez, a szennyező források felderítésére, a szennyezés-terjedés előrejelzésére összetett modellekre van szükség. Ezek kérdések a földrajzi információs rendszerek ill. térinformatikai alapú döntéstámogató rendszerek segítségével hatékonyabban, a legkisebb környezeti kockázat elvét szem előtt tartva válaszolhatóak meg, mivel a természeti erőforrásgazdálkodás alapú GIS-rendszerek és modellek hatékony eszközök a többtényezős, komplex problémák elemzésére és megoldására egyaránt. Ennek alapja az, hogy a GIS alapú rendszerek az adatbázisok térbeli és alfanumerikus információjának együttes kezelésére és elemzésére egyaránt alkalmasak és a megfelelő térinformatikai eszköztár lehetővé teszi a megoldási alternatívák hatékony vizsgálatát és vizuális interpretációját. A GIS-alapú rendszerek ezenkívül lehetővé teszik, hogy a felhasználó interaktívan válasszon a megoldási alternatí886