A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

INFORMATIKAI ESZKÖZÖK ÉS ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN - Lénárt Cs.–Tamás J.–Bíró T.: Digitális terepmodellek (DTM-ek) használata a vízgazdálkodásban

dolgozták ki, amelyek segítséget adnak a térbeli interpolációs algoritmus kiválasztásánál. Ezek a következő formájúak lehetnek: • szakértő rendszer shell (Waters, 1988) • a mesterséges intelligencia nyelvek egyikében, mint pl. Prolog vagy LISP (Dutton-Marion, 1988) • vagy egy magasabb szintű nyelvben, mint pl. Pascal (Maslyn, 1987) Alihoz, hogy a számítógépes szintvonal- és felület-generálási eljárásokat sikeresen lehessen GIS-be építeni, könnyen használhatóknak és hatásosaknak kell lenniük • "könnyen használhatók" azt jelenti, hogy azok a felhasználók is, akik nem rendelkeznek az eljárás részletes matematikai és statisztikai ismeretével, képesek legyenek a megfelelő eljárást kiválasztani abból a célból, hogy egy adott adathalmazt egy adott célra megjelenítsenek • "hatásosak" azt jelenti, hogy ezek az eljárások megfelelő információkat szolgáltassanak, kiemeljék az adatok és/vagy a felület lényeges jellemzőit, és segítsék a kutatókat, elemzőket A felhasználó célja lehet az, hogy megkísérelje modellezni a felület "valódi" bonyolultságát, de lehet csak egyszerűen az, hogy meghatározza az adatok általános térbeli trendjét és így segítséget kapjon a döntéshozatali folyamat során. Mindezt figyelembe kell venni egy hidrológiai információs rendszer felépítése során is. 3. DTM-ALKALMAZÁSOK - HIDROLÓGIAI FUNKCIÓK A DTM-BEN 3.1 A DTM-ek használata a döntéstámogató környezeti információs rendszerekben • a terep olyan jellemzőinek meghatározása , mint pl. tetszőleges pont magassága, dőlés és irány, • olyan jellemzők megtalálása a terepen, mint pl. vízgyűjtő területek és vízválasztók, • olyan jellemzők megtalálása a terepen, mint pl. csatorna hálózatok és csatornák, csúcsok és mélyedések, egyéb felszíni formák • hidrológiai funkciók modellezése. Vízgazdálkodási - vízminőség-védelmi szempontból elsősorban a DTM-ek hidrológiai fiinkciói a legérdekesebbek. Egy vízgyűjtő területének két fő alkotóeleme van: a terület topográfiai alakja és a terület vízgyűjtő hálózatának topológiai struktúrája. Ezeknek az alkotóelemeknek manuálisan végzett mennyiségi meghatározása fárasztó és időigényes, 884