A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Barcs Sándorné: Értékelési rendszer a vízrendezési művek fenntartására

E témakör sajátossága, hogy hosszú távra könnyebb koncepciót alkotni, mint a holnap gondjait megoldani. Rövidebb távon cél lehet a bevételek növelése az egyéb hasznosítóktól és ennek a művekre történő felhasználása, valamint a tulajdon és/vagy kezelői jog átadások folytatása, illetve indítása. A VÍZIG által kezelt - de nem kizárólagos állami tulajdonú - művekre már évek óta alig történik ráfordítás. E művek nagy része a fenntartási munkák sorolásával az "elhanyagolható" kategóriába került. A fenntartást az utóbbi évtizedben a gaztalanítás és a tiltós műtárgyak karbantartása jelenti. A társulatok a kezelésükbe adott állami műveket a tagok és az érdekeltek által befizetett érdekeltségi hozzájárulásból tartják fenn. 1992. óta a Vízügyi Alapból - az érdekeltségi hozzájárulás nagyságrendjét később a jegyzett tőkét és a társulat kezelésében lévő csatornahosszat alapul véve - lehetőség van állami kiegészítés igénybevételére is. Több felmérés készült arról, hogy a társulatok - szűkös anyagi lehetőségeik miatt - már évekkel ezelőtt sem voltak képesek a csatornáikat rendben tartani. Az érdekeltségi díj és az ehhez kapcsolódó állami támogatás biztosíthatná a folyamatos karbantartást. Sajnos azonban az érdekeltségi díjakműszaki igényszint alatti megállapítása miatt, továbbá hogy az elfogadott díjak nem folynak be a támogatási részarány sem éri el a lehetőségeket. A továbbiakban a társulati művek köre bővülhet, mivel a törvényben megfogalmazott célkitűzéseinek elérésére a nem kizárólagos állami tulajdonú művek társulati kezelésbe adása látszik első ütemben szükségszerűnek a közcélú érdekeltségi terület kiesése okán is. Az önkormányzatok tulajdonában vannak a belterületi vízrendezés művei, továbbá az 1991. évben átvett külterületi művek. Ezek kezelését az önkormányzatok, vagy megbízásuk alapján vizitársulatok végzik. Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény szerint azokat a VÍZIG és társulati kezelésű közcélú vizilétesítményeket az önkormányzat tulajdonába kell adni, melyek egy közigazgatási területen belül vannak. A törvény a felajánlást kötelezővé, az átvételt lehetőséggé tette. Az önkormányzatok túlnyomó többsége nem élt e lehetőséggel, így külterületi közcélú vizilétesítmény tulajdonnal jelenleg alig rendelkeznek. Az elképzelés megvalósulása egyértelműen a rendezés irányába hathatott volna, azonban az önkormányzatok nem voltak felkészülve a tulajdonosi feladatok ellátására sem anyagi, sem szakmai szempontból. A belterületeken lévő csapadékvíz elvezető művek fenntartására általános megállapítást nehéz mondani. Esetenként igen eltérő a karbantartottsági szint, de a vízelvezetéssel kapcsolatos szemlélet is. 524