A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Nagy László: A biztonsági tényező és a tűrési valószínűség az árvédelmi gátaknál

Az előfordult tönkremenetelekkel kapcsolatban a következő hazai adatok állnak rendelkezésre. Az utóbbi 50 évben a levonuló árvizek idején 84 db töltésszakadás következett be (Nagy 1995). A jellemző károsodások 59 db töltés meghágás (ebből 52 db az 1956-os jeges árvízi), 13 db hidraulikus talajtörés, 10 db töltés átázás, 2 db műtárgy melletti káros szivárgás és 8 esetben nem lehetett teljes pontossággal a károsodás okait megállapítani (1. ábra). 2.3. Tönkremenetel meghatározása számítással Tönkremenetel számítással történő meghatározása megfelelő állékonysági vizsgálatok alapján lehetséges. Az állékonysági vizsgálatok alapján létrehozott adatokkal jellemezhetünk egy árvízvédelmi töltés keresztszelvényt, szakaszt vagy öblözetet. Az állékonysáki számítások történhetnek: - a jelenleg is alkalmazott állékonyság vizsgálatok adathalmazának (mint pl. az altalaj állékonysági vizsgálat) utólagos valószínűség számításon alapuló értékelésével. - a jelenleg is alkalmazott állékonyság vizsgálatok olyan alapadatokkal történő feltöltésével (pl. talajfizikai jellemzők várható értéke és szórása), melyek lehetővé teszik a valószínűség számítás alkalmazását. 3. HAGYOMÁNYOS BIZTONSÁGI TÉNYEZŐ A biztonságot a 20-as években kialakult értelmezés szerint a biztonsági tényező határozza meg. A valószínűség számításon alapuló méretezés csak a 40-es években kezdett kialakulni, méretezésnél pedig a 80-as évek eleje óta használják. Míg az árvízvédelmi gátak biztonsági tényezőjét csak a 60-as évek eleje ota számítják, a valószínűség számításon alapuló méretezés a 90-es évek közepén köszöntött be. A geotechnikai alapon történő tönkremenetel számítás a terhek és hatások, valamint ellenállások és hatások egyensúlyán alapul. Az egyes tönkremeneteli elemeknél valamint tönkremeneteli mechanizmusoknál a terhek és ellenállások meghatározhatók azok várható értékével és szórásával. A determinisztikus módszereknél használt számítási eljárások alkalmazásával is meghatározhatók a törési valószínűségek. 3.1. A biztonsági tényező mehatározása A hagyományos (vagy determinisztkus) biztonsági tényező (v) definíció szerint a szerkezet (vagy szerkezeti elem) tönkremenetelét előidéző (Q) és az ezt akadályozó (R) hatások hányadosa 622