A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)
VÍZELLÁTÁS TERVEZÉSI ÉS ÜZEMELTETÉSI KÉRDÉSEI - VISY ANDRÁS–WALLNER LÁSZLÓ: Rendszeres hálózatdiagnosztikai vizsgálatok bevezetése és tapasztalataik a soproni vízvezetékhálózatban
4. A TAPASZTALATOK ÖSSZEGZÉSE 4.1. A korrelátorral kapcsolatos lapas ztal atok Megállapítható, hogy a DK 1400 korrelátor a legfontosabb és legeredményesebben használható műszer a csoport rendelkezésére álló felszerelésben. Kezelése roppant egyszerű, a mérés lebonyolítása kényelmes és gyors. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a valóságban azért nagyon nagy szerepe van a mérőszemély rutinjának. Egy gyakorlatlan kezelő abban az esetben, ha nem kap értékelhető korrelációs görbét, nem fogja tudni felderíteni a csőtörés helyét. Gyakorlott személynél a helyzet más: a vételi frekvenciák változtatásával, az automatikus érzékelési szint kiküszöbölésével - és a csőtörési zaj felerősítésével - előbb-utóbb értékelhető görbe előállítására képes, nem beszélve arról, hogy egy gyakorlott mérőszemély a görbe alakjából a sérülés jellegére is következtetni tud (hegyes görbét adnak a kicsi lyukak, laposat a kereszttörések, hullámosat, ún. "visszhangosat" a leágazó szakaszon lévő hibák, stb.). 4.2. A HL 2000 akusztikus műs zer Használata egyszerű, kezelése könnyű. Mindazonáltal a mérést - és legfőképpen a mérést végző személyt - számtalan külső tényező befolyásolhatja, zavarhatja. Elsőként a környezeti zajt kell említenünk. Nappal, csúcsforgalomban az akusztikus lehallgatás szinte lehetetlen, pedig a műszerbe frekvenciaszűrőt és frekvenciaanalizátort is építettek, mégis nagyon nagy rutin szükséges egy ilyen körülmények közt történő méréshez. Befolyásolja a mérést sok egyszerű, hétköznapinak tűnő probléma: egy keringetőszivattyú a bekötésen, gyalogosutcában a női cipők kopogása, a vasúti felsővezeték okozta geijedés, vagy a vízmérő lapátkereke által okozott hang. Szinte lehetetlen például eső után talajmikrofonnal mérni, mivel az egybefüggő vizes felület a csőtörés hangját szinte egyforma intenzitással közvetíti a felszínre. Van még egy veszélyforrás: ha egy csőtörés régóta fennáll, és a talajt már kimosta a cső körül, akkor a felszínt lehallgatva éppen a csőtörés fölött nem hallunk hangot, mivel itt hiányzik a hangot közvetítő közeg. Természetesen egy olyan személy, aki évek óta foglalkozik műszeres csőtörésvizsgálattal, szinte ösztönösen figyel az ilyen esetekre, és ezáltal sokkal biztosabban képes egy csőtörés pontos behatárolására. Kezdőknek azonban célszerű ezekre a jelenségekre odafigyelni. (Csak még egy 622
