A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

VÍZELLÁTÁS TERVEZÉSI ÉS ÜZEMELTETÉSI KÉRDÉSEI - HAVAS ANDRÁS–KOLLÁR GYÖRGY: Ivóvízvezeték hálózatok másodlagos biológiai szennyeződésének egyes kérdései

További okként jelentkezhet még a különböző minőségű vizek keveredése és a hálózatban alkalmazott anyagokból való kioldódás. Fentieket részletezve: - Felszíni víz tisztítása esetén a vízminőségi szabványbein az élő szervezetekre előírt 10000 egyedszám/L-es határérték betartása esetén is fennáll a másodlagos biológiai szennyezés kockázata (ha a többi feltétel is teljesül). Ezen hidrobiológiái határértékek betartása is már korszerű technológiát igényel. Kútvízzel való kezelés esetén a határérték 3000 egyed/L- A felszíni víztisztításnál íz- és szagproblémák is jelentkezhetnek, továbbá újabban az algák által termelt toxin anyagok problémája is napirendre került. - Vas- és mangántartalmú vizek tisztítása esetén a szabványos 0,2 mg/L, ill. 0,1 mg/L, együttesen 0,3 mg/L határkoncentráció csak rövid tartózkodási idő esetén nem gerjeszt másodlagos biológiai szennyeződést. A vas- és mangán baktériumok elszaporodásával kezdődő jelenség a leggyakoribb hálózati vízminőségi probléma. Gáztalanítás alkalmazásakor a tisztítástechnológiából fakadó járulékos szennyeződés (kivéve a vákuumos gáztalanítást) emeli meg a baktériumszámot. A levegő alkalmazása miatt nő az. élő szervezetek száma. Ha a termelt víznek ammónia tartalma is volt, a levegő oxigén tartalma miatt a nitrit és a nitrát is megjelenik. Előfordul a vastalanítás és gáztalanítás együttes esete is. 586