A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FERTŐ-TÓ ÉS VÍZGYŰJTŐ TERÜLETE - BAROSS KÁROLY: A Fertő-tó vízgazdálkodása

A Fertő-tó vízgazdálkodása Baross Károly Magyarország és Ausztria közös természeti értékét jelentő Fertő-tó két nagyobb geológiai egység az Alpok és a Pannon medence rendszerhez tartozó magyar Kisalföld határán helyezkedik el. A két igen különböző térség természeti adottságai meghatározzák a tó vízháztartását. Az 1.120 km

2 területű vízgyűjtőterület magában foglalja a Wulka vízgyűjtőjét, a Lajta-hegység keleti lejtőjét, a Pandorfi fennsík déli részét, a Tózug parti területének szélét, a Hanságnak a Fertővel határos területeit, valamint a Bozi és a Ruszti dombvidék peremterületeit. A tó legújabb kori hidrológiai fejlődését szélsőséges vízrajzi események jellemzik, melynek legfontosabb állomásai az alábbiak: 1318 A tó részlegesen kiszáradt, keskeny vízfelület, ami folyóvízhez hasonlít 15. század Magas vízállás, a lakosság keletre vonul. Apetlon megalapítása /1410/ 1568 A viz visszahúzódik, a halakat megtizedeli. Egy bizottság rögzíti, 1813-tól 1838. márc. 1801-től 1811 1740 1768-1769 1693-1736 1674 hogy gróf Nádasdy özvegye a Répce vizét „visszafelé" vezetteti. Az udvari kamara elrendeli, hogy a Répce vizét a tóba vezessék. „A tó 3830 öl széles" /a Ruszti Seehofnál kövön feljegyezve/ A vízfelület visszahúzódik a magas csapadék ellenére. A tó csaknem száraz, tervbe veszik a tófenék müvelését A vízszint megemelkedik. 1786-os legnagyobb értéke > 500 km

2 Több ezer hold kerül víz alá, a földművesek elvándorolnak. A vízállás csökkenése Csaknem teljes kiszáradás A vízszint emelkedik Árvízszint 356 km

2 tófelülettel 7