A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

CSATORNÁZÁS, SZENNYVÍZTISZTÍTÁS, SZENNYVÍZELHELYEZÉS - KONCS LÁSZLÓ–SZÉL SÁNDOR: A Dunát érő hőszennyezés környezeti hatáselemzése numerikus modellezés alkalmazásával

A vizsgálatok során támaszkodtunk a korábbiakban a térségre alkalmazott VITUKI, BME és a VEIK1 modell (Koncsos, (1996)) előbecslési eredményeire. Az előbecslési számításainkhoz korábban alkalmazott módszer a melegvíz csóvához hozzákeveredő folyóvíz térfogatáram (hígulás) és a vízfelületen át történő hőcsere együttes leírásán alapult. A modell gyakorlati mérési eredményekre épült, az eredményeket az előzetes hatástanulmányban ismertettük. Az előbecslés során 850 [m'/s] Duna vízhozamtól kezdve 100-150 [m

3/s] lépcsőzéssel 1300 [m

3/s]-ig bezáródó vízhozam tartományt vizsgáltuk. A Duna ezen szakaszán a szelvénybeni középsebesség a vizsgált vízhozam tartományban 0,75-0,95 [m/s] közötti. A folyó szélessége két nagyságrenddel meghaladja a vízmélységet. A visszavezetett melegvíz elkeveredése ilyen körülmények között (a szennyezőanyagok elkeveredéséhez hasonlóan) a parttól induló csóva formájában történik. A csóva igen rövid úton eléri a meder fenekét, majd keresztirányban keveredik a folyó "hideg" vizével. A vizsgált Duna-szakaszra részletes mederfelvétel készült, amely egyrészt tartalmazza a melegvízbevezetés környezetében (mintegy 14oo [m] hosszúságban) a medermélység, másrészt az áramlási sebességek keresztmetszeti eloszlását. Az áramlás peremfeltételeinek ilyen részletességű ismerete lehetővé tette a részletes, fizikai alapokon nyugvó numerikus modell kalibrálását ill. a kritikus hőmérsékleti scenariora való alkalmazását. A paksi ill. százhalombattai erőmüvekből nyert tapasztalatok alapján mértékadónak tekinthető, 2% valószínűséggel előforduló változatot vizsgáltunk. A modell-tesztelési változata a nyári kritikus időszaknak felel meg: mértékadó változat: Q = 1100 [m

3/s] A Duna hőfoka: t£)=24.2 [°C] (kvázi-permanens állapot) 483