A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FELSŐ-DUNA SZABÁLYOZÁSI ÉS ÖKOLÓGIAI KÉRDÉSEI - KOVÁTS ZOLTÁN–DUNAI FERENC: A Szigetköz hullámtéri ideiglenes vízpótlás szabályozó műtárgyai

A vízpótlo főág egyes bögerendszeréhez tartozó mellékágak vízellátására csak annyi frissítő vizet terveztek, amennyi az elszivárgás folytán azokból elszivárgót! Az egyéb mellékágelzárásokon keresztül tehát vízátvezetést nem terveztek, e müveket az átjárási igényeknek megfelelően alakították ki. A főágon az átjárást kompokkal terveztek, mely alól kivételt a dunaremetei híd és az árvái zárás átereszei jelentettek A részben vagy teljesen megépített bukókat azután a bekövetkezett szükségállapotban vissza kellett bontani olyan szintekre, melyek az igen lecsökkent vízhozamok átvezetését is biztosították. A jelenlegi feltételek alapján viszont nemcsak a vizpótló főágon, hanem egyéb mellékágakon is szükséges jelentékeny mennyiségű vizet vezetni, továbbá az átjárhatóság is csaknem mindenütt igényként jelentkezik A természeteshez hasonló vízdinamika, a megfelelő áramlás és vizcsere, a vízszinttartás, a hullámtéri gazdálkodók közlekedési lehetőségének, valamint a halak egyes bögék közötti átjárhatóságának biztosítása mind fontos tervezési szempont volt A rendelkezésre álló rövid idő miatt a tervezés nagyrészt a kivitelezéssel párhuzamosan történt, az építést tervezői művezetéssel is segíteni kellett Négyféle típusú mü, illetőleg műtárgy kialakítását kellett tervezni, melyek vizemésztőképességét más-más módon volt célszerű számításba venni • Az első típus a zárásba beépíthető mélyküszöbű áteresz, mely a vízátvezetést zárt szelvénnyel, általában nyomás alatti átfolyással biztosítja. • A második típus a köbukó, mely azokon a helyeken maradt meg, ahol nem szükséges az átjárást biztosítani • A harmadik típus a szabályozható és az átjárást is biztosító műtárgy, mely tulajdonképpen a betétgerendával szűkíthető szelvényű magasküszöbü áteresz és a mélyküszöbű 362