A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FELSŐ-DUNA SZABÁLYOZÁSI ÉS ÖKOLÓGIAI KÉRDÉSEI - KERTÉSZ JÓZSEF: A hullámtéri vízpótló rendszer kialakítása

A topográfiailag síknak nevezhető hullámtér átlagos magassága Dunakilitinél 125 mBf, amely egyenletes lejtéssel az ásványi ágrendszer alsó végéig lecsökken 115 mBf. átlagmagasságra A terület hosszirányú lejtése 0,3 7„o A középvíz-szabályozás keretében kiépített művek főbb paraméterei az alábbiak a, Az egységes partvonal magasságát a hullámtér átlagos magasságával megegyezően tervezték A magassági vonalvezetést a Dunabizottsági kisvízszmtek (94%-os tartósságú) felszingörbéje határozta meg b, A vezetőmüvek magassága DB+2,0 m c, A mellékágak felső ágvégeinek lezárását adó un töltőbukók koronamagassága: DB+2,0 m A töltőbukók kialakításának fo célja az volt, hogy a Duna főmeder áradása esetén biztosítsák a mellekágmedrek feltöltődését E beavatkozások hatására azonban gyakorlatilag megszűnt a mellékágrendszerek kisvízi és kóz

épvizi vízszállítása Felülről csak akkor kapott vizet, ha a töltőbukó el kezdett működni Ilyen vízállás tartóssága csak 23% volt, tehát kevesebb mint az év egynegyede. Ezért az ágrendszerek felső felében az év nagy részében igen alacsony vízszintek álltak elő. A torkolati visszaduzzasztás pedig csak az ágrendszer legalsó max. 1-2 km szakaszán biztosított megfelelő középvízi vízfelületet 2. A szigetközi vízpótlórendszer terve A Szigetközi mellékágrendszerek kisvízi problémájának megoldására született a „Szigetközi vízpótlórendszer terve" Ennek szükségességét a Vízlépcsőrendszer tervezett létesítményei fokozatosan indokolták 1986-ban készült el a probléma megoldását célzó tanulmányterv, majd megindult a kiviteli tervezés, majd rövid időn belül a kivitelezés is. A tervek úgy készültek, hogy figyelembe vették az akkori rendelkezésre álló információk szerint: - erdőterületek optimális talajvízszintjét 345