A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FERTŐ-TÓ ÉS VÍZGYŰJTŐ TERÜLETE - KALMÁR ISTVÁN: A Fertő-tó vízszint szabályozását meghatározó hidrológiai összefüggések

vízszintet ne haladja meg A lecsapolandó vízmennyiségek az árvíz teljes - 60 ill. 90 napos időtartamát figyelembevéve 4.05 m7s ill 6,45 nv'/s- nak adódnak Meghatározásra kerültek tehát a tó szempontjából jellemző hidrológiai paraméterek, valamint a lecsapolás szükséges mennyiségei. Nem ismertek azonban, hogy a levezetörendszer milyen mértékben teszi lehetővé a tóból való vízlevezetést, amikor azt a tószabálvozás a tó szempontjából igényli. Az eddigi vizsgálatok ugyanis nem kellő részletességgel tártak fel a tó áradásainak és az elvezetőrendszer vízrajzi- hidrológiai állapotának a kapcsolatát. A tónak a közvetlen levezetőrendszere a Hanság csatorna- Rábca, kereken 58 km-es szakasza, a Eertőszéli zsiliptől a Rábca torkolati árvízkapujáig. Ez a szakasz vezeti le az Ikvapatak (690 km") árvizeit a Hanság (1630 km") belvizeit és harmadsorban a Fertő-tó és vízgyűjtője (1140 knr) felesleges vizeit. Mivel egyetlen nagy vízrendszerről van szó. feltételezhető, hogy a tónak és a levezetőrendszernek a nagyvizei együtt alakulnak ki Kedvezőtlen a levezetés szempontjából továbbá, hogy a befogadó Mosoni-Dunán keresztül a Rába, elsősorban azonban a Duna is befolyásolja a rendszer vízrajzi állapotát. A levezetőrendszert érő közvetlen és a közvetettnek tekinthető (alulról történő) nagyvizi hatások együttesen olyan vízszinteket idézhetnek elő, ami a tóból való lecsapolás számára korlátozást jelenthet. Még a századfordulón, a nagy szabályozások időszakában határozták meg, hogy a tóból csak olyan mértékben szabad vizet kivenni, hogy az ne idézzen elő a Rabca mentén a terepnél magasabb vízszintet. Ez a Rábca lébényi vízmércéjénél 170 cm-nek megfelelő vízállás. A jelenlegi szabályzatban a fenti érték nem szerepel korlátozó szintként Az alábbiakban ismertetjük a tavi áradások és a levezetörendszer kapcsolatára vonatkozó, legfrissebben elvégzett vizsgálatok eredményeit. Az áradások közül a lecsapolás számára mértékadó 90 napos áradásokat vettük figyelembe, míg az elvezetőrendszert az áradások időtartamában a Rabca lébényi, és a Rába győri átlagos vízállásával jellemeztük, továbbá meghatároztuk, hogy a 90 nap alatt hány napig volt a lébényi vízállás a kritikusnak tekinthető 170 cm felett. Az adatok szerint a tóáradások növekedésével lineárisan nőnek a befogadó vízszintjei is. Jelentős azonban a különbség a téli. ill. nyári időszakban az azonos tömegű áradásokkal egyidejű befogadói vízállások között. Ugyanolyan tömegű áradáshoz nyáron magasabb befogadói szintek tartoznak, mint télen. Győrnél, azaz a torkolatnál 180 cm-rel. Lébénynél 120 cm-rel magasabbak a nyári vízállások, függetlenül az áradás számszerű értékétől. A 170 cm-es, kritikusnak jelölt lébényi átlagos vízállás télen 85 mió nr-es, míg nyáron 10 mió nr-es tóáradással jár együtt Az áradások és a befogadói vízállások lineáris kapcsolata nyilvánvalóan a tó és a közvetlen befogadó vízgyűjtőinek elhelyezkedéséből, és abból következik, hogy a hosszabb időszak nagyvizeit a két vízgyűjtőn azonos hidrometeorológiai jelenségek idézik elő.A nyári időszak magasabb befogadói szintje pedig egyértelműen a dunai vízjárás hatásának az eredménye. Az adatok ill. összefüggések első látásra arra utalnak, hogy a vízszintszabályozás számára az elvezetőrendszer nagyobb korlátozást jelenthet nyári időszakban, amikor a rendszer saját terhelését még a Duna is tetézi. Valós képet azonban akkor kaphatunk az áradások és a befogadó teljeskörű viszonyáról, ha külön vizsgáljuk a két időszak áradásait 22