A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - GUTI GÁBOR: A halállomány rekonstrukciója szigetközi hullámtéren a bősi vízlépcső üzembe helyezését követően

lehetett az ágrendszerben. A bősi vízlépcső üzembehelyezése után az ágrendszer hidrológiai viszonyai lényegesen megváltoztak. A mellékágak mintegy 1/3-a vízborítás nélkül maradt. Az új helyzetnek megfelelően a mellékágakat eupotamon, lotikus parapotamon, lenitikus parapotamon, izolált parapotamon és izolált plesiopotamon kategóriákba soroltuk. Az ágrendszer teljes vízfelülete 1994. nyarán 232-285 ha volt. Az 1994-es állapot jellemzésekor a mintavételeink során időegység alatti átlagos fogásmennyiségek alapján számított relatív halsűrűségek szerint módosítottuk a korábbi biomasszasűrűség adatokat. A halállomány teljes biomasszatömegét mintegy 16-46 tonnára becsültük az ágrendszerben, ami azt jelenti, hogy a halállomány mennyisége mintegy 56-64 %-kal csökkent a Cikolai ágrendszerben. A szigetközi hullámtér további szakaszain az élőhelytípusok megoszlása és változásának mértéke eltérő, ezért a Cikolai ágrendszerben végzett becsléseinket nem extrapolálhatjuk a teljes hullámtérre. A bősi vízlépcső üzembehelyezésekor, 1992. októberében a Duna rendkívül gyors apadását követően a kiürült medrekben rekedt halak tömegesen pusztultak el. Az FM Győr-MosonSopron megyei Földművelésügyi Hivatalának kárbecslése szerint a Duna elterelése utáni három héten az elpusztult halak mennyisége legalább 100 tonna volt. A mértéktartó becslések szerint, további 50 tonna hal pusztult el 1992-93 telén. 1994. júliusában újabb halpusztulás történt az Öreg-Dunában. Akkor a bősi üzemvízcsatomán leengedett nagy mennyiségű víz visszaduzzasztó hatása következtében az Öreg-Duna áramlása szinte teljesen leállt. A pusztulás kiváltásában jelentős szerepet játszhatott a Duna-meder feliszapolódása és a rendkívül meleg időjárás. A kárfelmérés szerint mintegy 15 tonna hal pusztult el. Az FM Győr-Moson-Sopron megyei Földművelésügyi Hivatalának becslései szerint haltermelés kiesése, beleértve a horgászok halfogását is mintegy 100 tonna évente. 4. A HALÁLLOMÁNY REKONSTRUKCIÓJA A Szigetköz halállományának rekonstrukcióját döntően a térség mesterséges vízpótlása határozza meg. A vízpótás jelenleg a dunacsúni tározóból biztosítható az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna irányába. A Mosoni-Duna felől 1994-ben átlagosan 20 m

3 s 1 vízmennyiség érkezett, amelynek egy részét a mentett oldali csatornarendszeren és a hullámtéren vezettek le. Az Öreg-Duna felől átlagosan 200 m

3 s 1 vízhozam érkezett, amiből 15 m

3 s

4 mennyiséget kísérleti jelleggel a hullámtéri mellékágakba szivattyúztak 1994. júliusától. Ezek a kárenyhítő intézkedések igen költségesek voltak és nem jelentettek általános megoldást a halállomány élőhelyeinek rekonstrukciójához. A közelmúltban szlovák-magyar kormányközi megállapodás született a Szigetköz ideiglenes vízpótlására a hágai per időszakára. Ennek megfelelően a Mosoni-Duna felől mintegy 40m

3 s ' és az Öreg-Duna felől pedig átlagosan 400 m

Js 1 vízhozam érkezik, továbbá egy fenékküszöb kerül megépítésre 1843-as fkm-nél. 556