A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

5. szekció: Vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás, a szennyvíziszap problémája - KIRÁLY ISTVÁN: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vízi közmű helyzete és további fejlesztési feladatok

Nyíregyháza és térségében a legnagyobb megyei rendszer fokozatosan épült ki. A kótaji. nyírteleki és a tiszaberceli vízbázisok bekapcsolódásával összesen 60 ezer m3/d kapacitású regionális vízmű épült ki. A mai Nyíregyháza és térsége Víz - és Csatornamű Vállalat és a Tiszántúli Regionális Vízmű Vállalat RT. megosztott üzemeltetésében lévő rendszer Nyíregyháza városon kívül további 9 települést lát el, összesen mintegy 160000 főt. Az éves kiszolgáltatott vízmennyiség 10,5 millió m3. A megyei vízmüvek szolgáltatására is - hasonlóan az országos tendenciához - a csökkenő igények aj ellemzöek. 1991. óta egyes régióban az igények 40 %-al is lecsökkentek, miközben a vízdíjak soha el nem képzelt értékekre növekedtek. 1994-ben a lakosság 74-76 Ft/'m3. vízdíjat fizetett, ami 1995. évre 86 Ft/m3-re növekedett. Az üzemeltetők körében 1994. évre az igények csökkenésének megállását várták ami sajnos nem következett be. A települési vízműveink a lakosság és az ipar részére 1994-ben 29,5 millió m3-t szolgáltattak ki, ebből az ipar részesedése mindössze 1,5 millió m3/év. A vízminőségre jellemző a határértékek feletti vas-mangán tartalom, kisebb területen határérték feletti metántartalom is előfordul. így kifogástalan,jó minőségű vizet térségünkben csak kezelés után lehet szolgáltatni A közüzemi vízművek üzemeltetésének 1990-év előtti struktúrája felbomlott. 1990 előtt egy, j elenleg két nagyobb megyei üzemeltető vállalat és még négy kisebb üzemeltető látj a el a feladatokat Ezen kívül a megyében a szolnoki székhelyű Tiszántúli Regionális Vízmű RT. is üzemeltetett igen jelentős vízbázisokat. (Kótaj, Nyírtelek, Tiszabercel, Tiszabezdéd, Geszteréd). A mai sokrétű, feszítő gondok sorában egyik ha nem a legnagyobb gondok forrása az üzemeltetői területen található. A költségek növekedésével parallel a vízdíjak is nőnek, ezzel fordítottan arányosan viszont a fogyasztás mérséklődik. Ilyen helyzetben a fogyasztók által ki nem fizetett dg egyre csak növekedik, fejlesztésre, az elavult vízkezelő technológiák korszerűsítésére nincs elegendő fedezet. Az ipari vízellátásra az önállósodási törekvések a jellemzők manapság. Ennek nyilvánvaló oka a költségekkel való takarékos gazdálkodás. A Felső-Tisza-vidéken az 5,0 m3/d-nál frissvízigényű ipari üzemek száma 54 db, éves vízfelhasználásuk 4,14 millió m3/év. A megye települési vízműveinél az elkövetkező években - ha úgy tetszik az Európai Közösség normáihoz igazodva -j elentős korszerűsítési feladatokat kellene ellátni 753