A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

5. szekció: Vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás, a szennyvíziszap problémája - NÁDASDY GÁBOR–TÖRÖK ANNA–VIRÁGH ATTILA: A hálózatbeli vízminőség alakulása Debrecenben

Összességében azonban a 6. ábráról az is látszik, hogy a kifogásolt vizsgálatok %-os aránya csökkenő tendenciát mutat, mindez az említett tényezők mellett a gondos, figyelmes üzemelésnek és az igen rendszeres ellenőrzésnek köszönhető. A kifogásolt bakteriológiai minták százalékos megoszlása M T«iBpszám22X G Tslepsiim 37*C • Sltepl°«a*s H Clűstndium • Coworm 7. ábra Végül nézzük meg, hogy a kifogásolt bakteriológiai mutatók egymáshoz viszonyított aránya hogyan alakult 1991-től napjainkig. A 7. ábrát tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a bakteriológiai kifogások zömét a coliform baktériumok és a 22'C-os telepszám értékek adják. Viszonylag állandó a Clostridium és a 37'C-os telepszám, valamint a Streptococcus miatti kifogásoltság (bár ez utóbbinak éppen az egyik kritikus évben [1992] kis csúcsa figyelhető meg). A város légvonalban mért pólustávolsága 7.2 km. Különösen a 4 km-es körzeten túli városrészekben lassú a vízmozgás

5. Ilyen meggondolásból a város külső részeire [Józsa, Pallag] valamint a déli területre kell fokozottabb figyelemet fordítani, itt mérhető a másodlagos szennyeződés, ezt mind a kémiai, mind a bakteriológiai vizsgálati eredmények alátámasztják. Mindkét esetben ezeken a városrészeken lokalizálhatok a pozitív minták döntő része. Célszerű lenne az 1985-ben a BME

2 által végzett hálózati vizsgálatokat, elsősorban keresztmetszet és áramlástani szempontból megismételni, melynek eredménye irányt szabhatna a műszaki megoldásoknak, elsősorban a pangó szakaszok kiküszöbölésére. 749