A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
5. szekció: Vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás, a szennyvíziszap problémája - NÁDASDY GÁBOR–TÖRÖK ANNA–VIRÁGH ATTILA: A hálózatbeli vízminőség alakulása Debrecenben
hosszútávú stratégiai szempontok miatt ezt a tényt nem szabad kiragadni és csak a gazdaságosságot szem előtt tartani, hiszen egy ilyen nehezen tervezhető alapszolgáltatásnál biztonsági szempontból továbbra is szükség van a megfelelő tartalékra. A rendelkezésre álló védett rétegvíz bázis szakszerű védelme is indokolja a kiegészítő felszíni vízbázis megtartását, mert a fokozott rétegvíz termelés hatására a kutak nyugalmi és üzemi vízszintje is aggasztó mértékben csökkent a 80-as évek végére. Jelenleg az előzőekben már részletezett fogyasztás csökkenés miatt a folyamat megállt, sőt napjainkra a kutak vízszintjében komoly emelkedés mérhető. A napi átlag- és csúcsfogyasztások (3. ábra) az elmúlt 15 évben az alábbiak szerint alakultak: Napi csúcs- fs « napi átlagfogyasztás alakulása az 1981-1994 években Évik • Napi • Napi állag csúcsfogyasztás vizfogyaszlis 3. ábra A vízfogyasztás csökkenésének részben a lassú privatizáció miatt az ipari üzemek teljes, vagy részleges leállása, de alapvetően a magas vízdíjak miatt a lakosság ésszerű és szükségszerű takarékossága a magyarázata. A városi vízmű összesen 96 db mélyfúrású kutat üzemeltet, melyek gyakorlatilag egyenlő arányban oszlanak el a három víztermelő üzem között. Az I. számú a város észak-nyugati részén található, a II. számú a város északi részén. E két telepen a vas- és mangántalanított, gáztalanított mélységi vízhez keverik a Keleti Főcsatorna tisztított felszíni vizét, telepenként két-két, egyenként 5 000 m 3-es medencében, s fertőtlenítés után juttatják a hálózatba. A IV. számú Víztermelő Üzem a város keleti részén található (eredetileg a III. számút egy nagy üzem kisajátította), ez az üzem csupán mélységi vizet szolgáltat, természetesen vas-mangántalanítás, gáztalanítás és utófertőtlenítés után. 743