A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

5. szekció: Vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás, a szennyvíziszap problémája - NÁDASDY GÁBOR–TÖRÖK ANNA–VIRÁGH ATTILA: A hálózatbeli vízminőség alakulása Debrecenben

1. BEVEZETÉS Debrecen azon ritka nagyvárosok egyike, ahol a környéken sem folyó, sem tó, tehát nagyobb élő vízfolyás nem található. Városunk egyetlen vízfolyása a Tócó-patak, amelynek állapotáról, vízminőségéről jót mondani nem lehet. Önálló vízhozammal nem rendelkezik, tehát a víz - mint semmi mással nem helyettesíthető természeti elem - különösen nagy érték térségünkben. A város vízellátásának korai kiépítéséről nincsenek adataink. Valószínű, hogy a XIX. századig a város lakossága számára megfelelő mennyiségű közkút nem állt rendelkezésre. Ezért is volt nagy jelentősége az első 1834-ben fúrt kútnak, amely a városban az egészséges ivóvíz ellátás kezdetét jelentette

4. A mai értelemben vett közüzemi vízszolgáltatás kezdete alig másfél évszázadra tekint vissza, a kiépítése pedig a század elejére tehető. A XX. század közepén indult meg Debrecen nagyarányú fejlődése, ami lehetővé tette a vízigényes élelmiszeripar kifejlesztését és a lakosság számának növekedését. Debrecen váras ipari- és ivóvíz szükségletét eredetileg az alsó-pleisztocén rétegre telepített mélyfúrású kutak vizével elégítették ki; 1952-ig az I. sz., 1952-től a II. sz., majd a kapacitást tovább bővítve 1963-tól a IV. sz. Víztermelő Üzem megépítésével. A víztermelő kapacitás a 70-es évekre napi 63 500 m

3-re növekedett, amely azonban lassan kevésnek bizonyult. 2. TERMELÉSI ADATOK, SZOLGÁLTATÁSI DÍJAK, VÍZFOGYASZTÁS Debrecen víziközmű hálózatának hossza 1970 és 1990 között megduplázódott. A város fokozódó vízigényét a Keleti Főcsatornára [a továbbiakban: KFCS] telepített, kezdetben a TRV, jelenleg a TV Rt. - Tiszamenti Vízművek Részvénytársaság - által üzemeltetett Felszíni Vízmű megépítésével lehetett biztosítani, amely 1976-ban kezdte meg próbaüzemelését, kezdetben napi 20 000 m

3 tisztított felszíni víz előállításával. 1983 óta - a második ütem befejezését követően - már napi 40 000 m

3 felszíni eredetű ivóvíz állt a város rendelkezésére. A város ivóvízfogyasztása 1970-80 között megduplázódott, 1980-1990 között is összeségében mintegy további 15 %-kal nőtt. A fogyasztás 1987-ben érte el csúcspontját. A közműhálózat hosszának fejlődése 1991. után vészesen lelassult. Ennek fő oka a vállalat gazdasági, pénzügyi helyzetének romlása volt [megszűnt a központi támogatás, számottevően csökkent a vízfogyasztás], A csökkenő fogyasztás az átlagos fixköltségek megnövekedésével jár együtt. Gyökeres fordulatot hozott az 1991-es esztendő, ami a vízdíjak drasztikus [400%-os !] megemelkedéséből adódott (1. ábra). 741