A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - FEKETE ENDRE–PÁLFAI IMRE–BOGA TAMÁS LÁSZLÓ: Az Alsó-Tisza vidéki holtágak vízminőségének változása és rehabilitációs kérdései

A víztér minőségének jellemzésében fontos szerepe van az oxigénháztartás mutatóinak - kémiai oxigénigény, oldott oxigén koncentráció, biokémiai oxigénigény vizsgálatnak. A kémiai oxigénigény (KOlf)) a vízben lévő szenes anyagok mennyiségének jellemzésére szolgáló mérőszám . Az első vizsgált időszakban a KOI q értéke fokozatosan emelkedett a holtág vizében, majd 1979-81 között mintegy 20 %-os csökkenés tapasztalható. Ez a többszöri árvízi elöntés vízminőség-javító hatásával magyarázható. Ugyanakkor az 1989-91 közötti időszakban ismét 30 tng/l érlék fölé emelkedik a KOíj} értéke. Ezen időszak alatt a Tisza árvize általi "átöblítés" nem történt meg, így a szerves anyagok koncentrációja meghaladta az I. osztályú, tiszta vizek esetében kívánatos határétéket (KOIjj = 25 mg/l). Ez az emelkedés részben arra utal, hogy a fokozatos lakossági igénybevétel - üdülőterület, strand, stb. - hatása érződik, részben pedig azt jelzi, hogy az eutrofizálódási folyamatok erősödésével egyre nagyobb tömegű elhalt állati és növényi tész kerül be a víztérbe, növelve annak szervcsanyag tartalmát. Az oldott oxigén mennyisége az első vizsgált periódusban gyakorlatilag azonos szinten volt a minimális mértékadó élték 7,40; a maximális 9,40 mg/1 volt. Ez a tény szintén a Tisza vizének stabilizáló hatását mutatja. Ugyanakkor 1989 és 1992 között az oldott oxigén koncentrációja jelentősen növekedett. 1989-ben 6,80 mg/l mértékadó koncentrációt észleltünk, ugyanakkor 1991-ben ez már 7,8 mg/l volt, 1992. márciusában pedig 13,8 mg/l. Ez a vízben élő, oxigént termelő növényi szervezetek élettevékenységével függ össze. A jelentős arányú és tendenciózus emelkedés pedig a növényeknek, a kívánatosnál nagyobb mértékű szaporodását jelzi. A biokémiai oxigénigény 1976-81 között fokozatosan emelkedett, 1876. évi 4,2 tng/1ről az 1981-ben mért 6,4 mg/1-re. A emelkedés évente hozzávetőleg 10,5 %, ami már egyértelmű tendenciát jelent. Ez véleményünk szerint azzal magyarázható, hogy erre az időszakra tehető az üdülőterület mai állapotának kialakulása. Ezt alátámasztja az is, hogy az utóbbi vizsgált időszakban a BOI5 értéke némi csökkenést mutat, vagy is az oxigént fogyasztó mikroszervezetek mellett tápanyag konkurensként előtérbe kerültek a producensek (növekedtek az eutrofizációs jelek). 491