A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - CSATÁRI BÁLINT–CSORDÁS LÁSZLÓ: A településhálózat átalakulása és hatása a vízháztartásra a Duna-Tisza közi hátságon
E folyamat a városi települések belső szerkezetében is nagy átalakulást eredményezett. A két nagyvároson kívül a kisebb városokban is jelentős lakótelep építések voltak, illetve a nyolcvanas évtized végefelé megjelentek a szuburbán jellegű kertvárosi részek is. Ezek különösen Kecskemét határában jelentettek - a vízháztartásra is hatással levő - térbeli növekedést. Több, mint tíz zárt település található a városközponttól távolabb, s mintegy önálló települési mag éli a maga éleiét. Szegeden a városkörnyéki falvak becsatolása miatt másképp alakult ez a helyzet. Mindkét nagyváros közvetlen közelében hatalmas hobbykert övezetek is kialakultak. Ezek a részben spontán nőtt, rekreációs és termelő funkciókat is ellátó kertségek, zártkertek, óriási vízfogyasztókká léptek elő, s térben koncentráltan hathatnak a talajvízszint csökkenésére. A városi átlagpolgárok vízfogyasztása tehát kettős: a kommunális víz mellett jelentős a talajvízfogyasztás is Kisebb mértékben, de a középvárosokban (Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Baja) is hasonló folyamatok játszódtak le. Még nagyobb volt azonban a falvak átalakulása. A már említett tanyaközségek főleg a 60-as évtized vége óta teljesen új településekként jelentek meg a korábban csak tanyaszórványokkal lakott térben. 1950-1990 között a korábban tanyás szórványterületeken közel 50.000 (!) új falusi lakás épült. A nagyközségek a városokhoz hasonló térbeli növekedést mutatnak, a volt külső peremükön az új házsorok ugyanúgy övezik azokat, mint a nagyvárosokat a lakótelepek. Csak feltételezni lehet tehát mekkora víztömeget használtak fel, illetve azt, hogy a térben növekvő óriástelepülések mennyiben változtatták meg a talajvíz természetes mozgását, a közismerten egyre szelesebbre nyíló közműollóval együtt. A volt nagyközségek és zárt települések mellett a tipikus (1950-55 között alapított) tanyaközségek a 60-as évtized végén öltenek zártnak tekinthető, szabályos utcahálózatú településformát. Ezeknek további két dekoncentrációs településfolyamata érdemel még figyelmet. Az egyik a nagyüzemek révén a 70-es évtized elején létrehozott ün. "üzemi készenléti lakótelepek" valóságos aprófaluvá válása, a térségek közigazgatási határán belül keletkező szabályos új települések kiépülése (számuk Felsőlajostól Bodoglárig mintegy félszázra tehető), a másik a tanyák ideiglenes gazdálkodó vagy üdülőhellyé válása. Mindkét folyamat a vízfogyasztás jelentős növekedését v álthatta ki, térben szintén koncetráltabban, mint az ötven évvel ezelőtti tipikus szórványok. Sajátos kistérségi településformáló folyamatként értékelhető az üdülötelepülések megjelenése. A belső Kiskunságban a tanyákat vásárolták fel második otthonnak, míg a peremterületeken valóságos üdülőfalvak keletkeztek (Lakitelek-Tőserdő, Tiszakécske-Kcrekdomb, Soltvadkert-Büdöstó, Kiskunmajsa-Üdülőfalu, Kunfehértó) A Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal nyilvántartásában 1989-ben, mintegy 6000 üdülőnek minősített telek szerepelt. Ezeket egjíittvéve a mintegy 30 000 78
